Modrovich Ferenc dr.
(Magyaróvár, 1887. ápr. 28. – Sopron, 1947. júl. 15.)
Erdőmérnök, szakíró, egyetemi tanár, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó és Erdőmérnöki Karának dékánja
Rövid életrajz:
1905-ben iratkozott be a selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolára. Főiskolai tanulmányai kezdetén kitűnt kiváló matematikai képességével és a fizika mechanikai ága iránti készségével. Erdőmérnöki oklevelét 1911-ben szerezte meg. 1909. október 13-án a Felvidéken, a Besztercebányai m. kir. erdőhivatalhoz kapott beosztást, mint m. kir. erdőmérnök-gyakornok. 1912. november 11-én áthelyezték Erdélybe, a Besztercei m. kir. erdőigazgatósághoz. Ott dolgozott két éven át, az első világháború kitöréséig. 1914 augusztus 1-én bevonult katonának. 1918. november 20-án berendelték, majd 1921. február 5-én áthelyezték Budapestre a Földművelésügyi Minisztérium erdészeti műszaki ügyosztályára. Ott rövidesen megbízták a szinvavölgyi erdei vasút végleges terveinek kidolgozásával és a vasút megépítésével, amivel országos elismertségre tett szert. Trianon után, a Sopronba átköltöztetett Főiskolán 1923-ben jelentős átszervezést hajtottak végre. Ennek során Kaán Károly javaslatára 1923 közepén őt is áthelyezték Sopronba, az Erdészeti Kutató Intézethez, és megbízták a Főiskola Út- és Vasútépítéstani Tanszékének vezetésével. 1923. december 22-én pedig át is helyezték a Főiskolához és kinevezték főiskolai rendkívüli tanárnak. Négy évvel később, 1927. április 14-én már főiskolai rendes tanárrá, majd a Főiskolának 1934-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez, annak Bánya-, Kohó,- és Erdőmérnöki Karaként történt csatolása után, 1938. július 18-án egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki.
Kezdettől fogva három tantárgyat kellett oktatnia. Alapozó tantárgyként a Mechanikát, amelyet később Tartók Statikájának, majd Alkalmazott Szilárdságtannak neveztek. Fő tantárgyként pedig a Víz- és Hídépítéstant, valamint az Út- és Vasútépítéstant, melynek tárgykörét később Erdészeti Szállítóberendezésekre bővítették. A talajmechanika növekvő gyakorlati jelentőségét felismerve, 1944-ben előrelátóan az első talajmechanikai laboratóriumot is berendezte.
Három nehéz időszakban vállalt vezető szerepet, amikor az 1932/33 és az 1933/34. tanévben a Főiskola Erdészeti Osztályának, az 1941/42. és az 1945/46. tanévben pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának dékánjává választották.
Jelentős harcot folytatott az erdőmérnökök műszaki képesítésének elismertetéséért. Elsősorban neki köszönhető, hogy az okleveles erdőmérnököket nem csak az erdészet, hanem a közlekedés, az út-, vasút- és kötélpálya tervezés és építés területén, és másutt is, jól képzett, gyakorlati ismeretekben felkészült mérnököknek ismerjék el. Éveken keresztül az Ifjúsági Kör tanárelnöke volt.
Sopronban, 1947. július 15-én bekövetkezett haláláig rendkívül nagy energiával, lelkiismeretességgel és szeretettel dolgozott az erdőmérnöki hivatás elismertetéséért.
Főbb művei:
Erdei szállítóberendezések. Sopron, 1931. Út-vasútépítéstan I-II. Sopron, 1934.
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Modrovich Ferenc sírja a soproni Új Szent Mihály temetőben, 9400 Sopron, Pozsonyi út 1. található (1. csoport 15. sor 7. sírhely). A Lillafüredi kisvasút állomásának épületén 1975-ben átadott emléktábla, a Nyugat-magyarországi Egyetem Botanikus kertjében mellszobra őrzi emlékét.
