"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Barátossy Gábor

Barátossy Gábor

(Budapest, 1946. június 12. – Budapest, 2022. június 27.)

 

Bedő-díjas okl. erdőmérnök, az Országos Erdészeti Egyesület Tiszteletbeli Örökös Tagja, egykori főtitkára, elnökségi tagja, az FM Erdészeti Hivatalának elnöke, szakmánk meghatározó egyénisége.


Barátossy Gábor általános és középiskolai tanulmányait Miskolcon, majd Budapesten végezte. Sopronban, 1969-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett, majd a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság Budakeszi Erdészetéhez került. Előbb erdőművelési, majd fahasználati műszaki vezetőként dolgozott. 1974-től a Budapesti Állami Erdőrendezőség Budapesti Erdőfelügyelőségénél erdőrendezési felügyelő. Itt később megbízott erdőfelügyelőség-vezetőként, majd 1979-től a Budapesti Erdőfelügyelőség Gödöllői Osztályának vezetőjeként dolgozott 1980 októberéig. 1980-ban minisztériumi szolgálatba lépett, először, mint a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának főelőadója, később főmunkatársa. 1993 nyarától főosztályvezető-helyettesként, a Magánerdőgazdálkodási Osztály vezetőjeként dolgozott, majd 1999-2005 között a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Hivatalának vezetője. 2006-ban vonult nyugdíjba.

Szakmai munkássága során országosan irányította az erdőtelepítési és fásítási, valamint az erdei közjóléti beruházásokat. Részt vett a rendszerváltozás időszakának erdészeti jogszabályalkotási munkájában. A rendszerváltozás után újrainduló magán erdőgazdálkodás jogszabályi és támogatási kereteinek megteremtésében végzett munkásságáért a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége 2005-ben Rimler Pál Emlékéremmel tüntette ki.

Barátossy Gábor vezető tisztviselőként és az Egyesület főtitkáraként is rendkívül sokat tett a mindenkori kormányzat, a döntéshozók és az Egyesület közötti jó kapcsolat kialakulásáért. Tevékenysége meghatározó volt az OEE szakmai elismertetésében, és tanácsadó, véleményező szerepének megerősítésében. Kulcsszerepet játszott az első Országos Erdészgyűlés létrejöttében.

Az Országos Erdészeti Egyesületnek 1969 óta volt aktív tagja. Az Erdők a Közjóért Szakosztályban, az Erdőrendezési Szakosztályban, és a Vadgazdálkodási Szakosztályban is hosszabb időn át tevékenykedett. 1985-1990 között az OEE elnökségi tagja. 1988-89-ben ebben a minőségében küzd az erdőtörvény módosítása ellen, az állami erdők tulajdoni viszonyainak megtartása érdekében. 1990-1994 között társadalmi munkában az OEE főtitkára. Főtitkári működése során fő célkitűzése az erdészeti szakterület pozícióinak megőrzése volt, amihez eszközként az önzetlen és etikus egyesületi szakmai munkát tartotta legmegfelelőbbnek. Vezetője volt továbbá az Egyesület 1984-ben újjáalakult Ifjúsági Bizottságának, amely stratégiát dolgozott ki a fiatal korosztály megszólítására. Részt vett az Első Magyar Erdész Tájfutóverseny megszervezésében. Az Erdőnek és az Erdészeti Lapoknak 1985-től nemcsak szerkesztő bizottsági tagja, de rendszeres szerzője, az Egyesületi Hírek rovatszerkesztője is volt.

Elévülhetetlenek érdemei az egyesületi Könyvtár megfelelő elhelyezésében először a Csillagvölgyben, majd a Budakeszi úton, amelynek ügyét végig támogatta és követte. Így juthatott négy évtizedes hányattatás és számos költözés után az Egyesület muzeális könyvgyűjteménye méltó elhelyezéshez.

Egyesületi tevékenységét 1995-ben Bedő Albert Emlékéremmel ismerték el. 2016-ban, a jubileumi vándorgyűlésen pedig megkapta a legnagyobb elismerést, az Országos Erdészeti Egyesület Örökös Tagsági Díszoklevelét, amelyet a köztársasági elnök adott át.

Az ezredforduló ágazati változásainak idején mind szakmai, mind egyesületi munkássága meghatározó volt erdőgazdálkodásunk és Egyesületünk jövőjének alakulása szempontjából. Olyan egyesületi tisztségviselő volt, aki elképzeléseit maga ültette át a napi gyakorlatba, példát mutatva az Egyesület egész tagsága számára.

Sírhelye: Barátossy Gábort 2022július 16-án szombaton, gyászmise keretében búcsúztatták Budapesten, a Városmajori Jézus Szíve katolikus templomban, örök nyugalomra Köveskál község temetőjében helyezték el.