"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Barthos Gyula

Barthos Gyula

(Nagykanizsa, 1883. június 30. – Nagykanizsa, 1971.  február 27.)

Erdőmérnök, főerdőmester, ornitológus, író, a hazai természetvédelem fontos alakja.  

 

Rövid életrajz:

A nagykanizsai piarista gimnáziumban érettségizett 1901-ben. Oklevelét a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián szerezte 1905-ben. Ezt követően, tizenkét éven át, Erdély elvesztéséig a Déli-Kárpátok Re­tyezát-hegységének erdeiben dol­gozott, a Kendeffy-uradalom főerdészetének vezetőjeként Malomvizen. Majd 1919-ben visszakerült Nagykanizsára, ahol a körmendi herceg, Batthyány-­Strattmann László hitbizományának kanizsai erdőhivatalát vezette. 1945 után is az Erdőgondnokság vezetője maradt 1948-ig, nyugdíjba vonulásáig.

 

Magyarországon elsők között foglalkozott a magashegységi erdők megőrzésének kérdéseivel, az erdők és a környezetvédelem összefüggéseivel, erdősávok, fasorok és ún. zöldfolyosók fontosságával. 1920-ban elsőként vetette fel a Kis-Balaton nemzeti parkká nyilvánítását. 1941-ben északi utat tett, madártani megfigyeléseket végzett. Megfigyeléseit az Aquila című folyóirat közölte. Magyarországi vizsgálatai elsősorban a Retyezát és Nagykanizsa (Baláta tó) madár- és erdőfaunájára terjedtek ki. A Madártani Intézetnek és az Országos Erdészeti Egyesületnek is elismert tagja volt. A fentiek alapján, a szintén kanizsai illetőségű Kaán Károly mellett joggal sorolható az első magyar ter­mészetvédők közé. Jeles szakmai kvalitásai, nagy fokú kötelességtudata és felelősségérzete, életszemlélete, helytállása a legmostohább kö­rülmények között, mindenekelőtt haza- és magyarságszeretete szilárd erkölcsiségével párosult.

 

Erdőmérnöki pályafutása kezdete óta naplót vezetett, amely fontos forrása a 20. századi erdőgazdálkodásnak; egyúttal kortörténeti és szociológiai leírását adta a Retyezáton élő nemzetiségeknek. Feljegyzéseit Dr. Oroszi Sándor rendezte könyvbe „Erdészüdv, vadászüdv!” címmel mintegy 800 oldalas terjedelemben az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Közleményeinek keretében, az Állami Erdészeti Szolgálat támogatásával 2002-ben.

Emlékezet:

Emlékét a nagykanizsai Zalaerdő Zrt. épületének udvarán bronz mellszobor őrzi (Szabolcs Péter alkotása,

Sírhelye:

Barthos Gyula a Nagykanizsai Köztemetőben nyugszik.