Barthos Gyula
(Nagykanizsa, 1883. június 30. – Nagykanizsa, 1971. február 27.)
Erdőmérnök, főerdőmester, ornitológus, író, a hazai természetvédelem fontos alakja.
Rövid életrajz:
A nagykanizsai piarista gimnáziumban érettségizett 1901-ben. Oklevelét a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián szerezte 1905-ben. Ezt követően, tizenkét éven át, Erdély elvesztéséig a Déli-Kárpátok Retyezát-hegységének erdeiben dolgozott, a Kendeffy-uradalom főerdészetének vezetőjeként Malomvizen. Majd 1919-ben visszakerült Nagykanizsára, ahol a körmendi herceg, Batthyány-Strattmann László hitbizományának kanizsai erdőhivatalát vezette. 1945 után is az Erdőgondnokság vezetője maradt 1948-ig, nyugdíjba vonulásáig.
Magyarországon elsők között foglalkozott a magashegységi erdők megőrzésének kérdéseivel, az erdők és a környezetvédelem összefüggéseivel, erdősávok, fasorok és ún. zöldfolyosók fontosságával. 1920-ban elsőként vetette fel a Kis-Balaton nemzeti parkká nyilvánítását. 1941-ben északi utat tett, madártani megfigyeléseket végzett. Megfigyeléseit az Aquila című folyóirat közölte. Magyarországi vizsgálatai elsősorban a Retyezát és Nagykanizsa (Baláta tó) madár- és erdőfaunájára terjedtek ki. A Madártani Intézetnek és az Országos Erdészeti Egyesületnek is elismert tagja volt. A fentiek alapján, a szintén kanizsai illetőségű Kaán Károly mellett joggal sorolható az első magyar természetvédők közé. Jeles szakmai kvalitásai, nagy fokú kötelességtudata és felelősségérzete, életszemlélete, helytállása a legmostohább körülmények között, mindenekelőtt haza- és magyarságszeretete szilárd erkölcsiségével párosult.
Erdőmérnöki pályafutása kezdete óta naplót vezetett, amely fontos forrása a 20. századi erdőgazdálkodásnak; egyúttal kortörténeti és szociológiai leírását adta a Retyezáton élő nemzetiségeknek. Feljegyzéseit Dr. Oroszi Sándor rendezte könyvbe „Erdészüdv, vadászüdv!” címmel mintegy 800 oldalas terjedelemben az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Közleményeinek keretében, az Állami Erdészeti Szolgálat támogatásával 2002-ben.
Emlékezet:
Emlékét a nagykanizsai Zalaerdő Zrt. épületének udvarán bronz mellszobor őrzi (Szabolcs Péter alkotása,
Sírhelye:
Barthos Gyula a Nagykanizsai Köztemetőben nyugszik.