Biró Zoltán
(Keszthely, 1874.okt. 20. – Budapest, 1945.)
Erdőmérnök, minisztériumi osztályvezető, kormánybiztos-helyettes, vezérigazgató, miniszteri tanácsos, 1929-1935 között az Országos Erdészeti Egyesület ügyvezetője, 1929-től 1939-ig az Erdészeti Lapokat szerkesztője, a Magyar Érdemrend középkeresztjének kitüntetettje.
Rövid életrajz:
Tanulmányait szülővárosában kezdte, a főgimnázium elvégzése után Győrött, majd Selmecbányán tanult tovább. 1894-ben, az akadémia befejeztével a máramarosszigeti erdőigazgatóságnál helyezkedett el. 1913-ban a Földművelésügyi Minisztériumba rendelték, 1919-ben a "kincstári erdők" osztályának vezetésével bízták meg. Közben - 1917-től - az akkor szervezett Faértékesítő Hivatalnak is vezetője, majd 1919 októberétől az erdő- és faügyek kormánybiztosának helyettese lett. 1920-ban nyugdíjba ment. Ezután a Magyar Erdőbirtokosok Faértékesítő Rt. vezérigazgatói posztját töltötte be. A Trianon utáni idők magyar erdőgazdaságának talpra állásában és megerősödésében jelentős szerepe volt. 1925-ben a Mérnöki Tanács alelnökévé választották, 1929-től az Országos Erdészeti Egyesület ügyvezetője lett, egészen 1935-ig. 1929-től 1939-ig az Erdészeti Lapokat is szerkesztette, az utolsó években Mihályi Zoltánnal közösen. Biró Zoltán kiváló szakértelmének, sokoldalúságának, páratlan munkabírásának, agilitásának és minden kollégára kiterjedő segítőkészségének sokat köszönhet az Országos Erdészeti Egyesület az ügyvezetősége alatti válságos történelmi időszakokban.
A mérnöki kamarák kiküldöttjeként a parlament felső házának tagja volt. Az Országos Erdőgazdasági Tanács I. alelnökeként is tevékenykedett. A Magyar Fatermelők Fakereskedők és Faiparosok Országos Egyesülete alelnöke, a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke is volt. A két világháború közötti magyar erdészet meghatározó, energikus egyéniségeként emlékezünk rá. 1943-ban elnyerte a Magyar Érdemrend középkeresztjét.
Főbb művei:
A máramarosszigeti magyar királyi erdőigazgatás területének gazdasági viszonyai. (Máramarossziget, 1904.), Az Alföld fásítása 1. kötet, Ültessünk erdőt! (Budapest, 1920.), Előadói javaslat az erdőtörvény alapelveiről. (Budapest, 1928.)
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
1945-ben, Budapest ostromakor eltűnt, barátai, kollégái sem itthon, sem külföldön nem találták. Beazonosítható portréja, arcképe sem került elő a kutatások során. Kérjük és várjuk ezirányú segítségüket!