Bund Károly
(Besztercebánya, 1869. jún. 4. – Budapest, 1931. máj. 16.)
Erdőmérnök, minisztériumi tanácsos, az Országos Erdészeti Egyesület titkára 1900-1930 között, 1900-1924-ig és 1928-ban az Erdészeti Lapok szerkesztője, a Ferenc József rend lovagja.
Rövid életrajz:
Besztercebányán született német családban. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a II. kerületi állami főgimnáziumban végezte. 1890-ben Selmecbányán, az Erdészeti Akadémián oklevelet szerzett. Első munkahelye a besztercebányai m. kir. erdőigazgatóság volt. 1894-ben a Földmívelésügyi Minisztérium Erdőrendészeti Osztályára került, ahol elsősorban a kincstári erdők üzemrendezési ügyeivel foglalkozott. Elmélyülten tanulmányozta a környező országok erdőrendezési eljárásait, tipikus erdőgazdaságait. Kötődése az erdőrendezéshez egész életét végigkísérte és meghatározta. 1900 januárjában foglalta el az Országos Erdészeti Egyesület titkári állását, amit 30 évig töltött be. Számtalan országos testületben képviselte az Egyesület és a szakma érdekeit (Erdészeti Államvizsga Bizottság, Átmenet-Gazdasági Tanács, Külkereskedelmi Bizottság, Alföldfásítási Tanács). Az Erdészeti Lapoknak közel negyedszázadon át volt szerkesztője, és kiterjedt szakirodalmi tevékenységet folytatott. Az OEE nehéz anyagi helyzete miatt az egyesületi feladatok mellett más munkát is vállalnia kellett. Így lett 1923-tól közalapítványi főerdőtanácsos, majd miniszteri tanácsos.
Főbb művei
- Hengertábla (Tavi Gáborral és Vadas Jenővel, Besztercebánya, 1891)
- Szakvélemény Bp. székesfőváros erdőgazdaságáról (Budapest, 1900)
- Vázlatok a külföldi erdőgazdaság köréből (Budapest, 1900).
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Bund Károly sírja, Budapest, Farkasréti temető (43-as parcella, 1. sor 80. sírhely) /síremlékét Ősi Blazsek László bronzszobra díszíti/