Divald Adolf
(Selmecbánya, 1828. jún. 1. – Szombathely, 1891. nov. 12.)
Erdőmérnök, tudományszervező. Wagner Károly oldalán a magyarországi tudományos közélet kibontakoztatója, a magyar nyelvű erdészeti szakirodalom megalapozója. Az Erdészeti Lapok egyik megteremtője, társtulajdonosa. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1864).
Rövid életrajz:
1846-ban íratkozott be a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiára és tanulmányait 1850-ben fejezte be. 1851-ben a Coburg család muraszombati uradalmában lett segéderdész, majd állami szolgálatba lépett. 1862-ben a zsarnócai állami erdőhivatal erdőmestere, majd az Eltz család vukovári uradalmában dolgozik. 1867-ben ismét állami szolgálatba lépett és a Pénzügyminisztériumban osztálytanácsosként, majd miniszteri tanácsosként a kincstári erdőgazdálkodás ügyeit irányította 1872-ig. 1870-ben magyar nemességet kapott és felvette a „berencsi” előnevet. 1872-től egy évig a szlavóniai erdők értékesítését végző részvénytársaság igazgatója lett, majd 1873-tól nyugdíjba meneteléig a herceg Esterházy család kismartoni uradalmának erdőtanácsosa, később igazgatója volt. Már az 1860-as évek elejétől rendkívül sokat tett a magyarországi erdészet tudományos közéletének kibontakoztatásáért, az önálló magyar erdészeti szaknyelv és a magyar nyelvű erdészeti szakirodalom megteremtéséért. Wagner Károllyal együtt 1862-ben megalapították az Erdészeti Lapokat, amelynek tulajdonostársa, haláláig főmunkatársa volt. Wagnerrel közösen kiadták a magyar –német erdészeti műszótárt. Fontos szerepet játszott az Országos Erdészeti Egyesület létrejöttében. Bedő Alberttel és Wagner Károllyal közreműködött az 1879-es erdőtörvény kidolgozásában.
Főbb munkái:
• Zur ungarischen Forstliteratur. Pressburg. 1861.
• A természettudományok és az erdészet. Pozsony. 1865.
• A magyar birodalom államerdőségei kezelésének eredményei 1867-ig és lépések egy jobb jövő felé. Buda. 1868.
• Magyar-német és német-magyar erdészeti műszótár. Pest. 1868. (Wagner Károllyal).
• Divald Adolf jelentése Erdély kincstári erdőségeiről. Buda. 1871.
Festmény, szoborábrázolás, emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Divald Adolf olajfestmény (OEE Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtár)
Sírja már nem, csak sírköve található meg a pozsonyi (Szlovákia) Szent András temető északi falán.
