Dr. Jereb Ottó
(Nagybánya /Baia Mare, RO/, 1922. szeptember 2. –Gödöllő, 2016. július 19.)
Kaán Károly és Bedő Albert díjas okleveles erdőmérnök, egyetemi és szakközépiskolai tanár, erdészgenerációk felnevelője és példaképe.
Rövid életrajz:
Nagybányán született. Édesapja bányász főművezető volt. Középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben végezte és akkor érettségizett, amikor az ún. második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után a város rövid ideig ismét Magyarországhoz tartozott. Így beiratkozhatott a soproni Erdőménöki Karra, ame1y akkoriban a budapesti Műegyetem karaként működött. Itt 1941-ben diplomázott.
Első munkahelye Sopronban, a Növénytani Tanszéken volt, ahol tanársegédként dr. Fehér Dániel professzor mellett dolgozhatott. A fiatal erdőmérnököt a gyakorlati oktatásban való közreműködés mellett bevonták a tanszéken folyó kutatási tevékenységbe is. Ezt követően két évig, 1947-től a gyakorlati erdőgazdálkodásban is tapasztalatokra va1amint értékes személyi kapcso1atokra tett szert a soproni Tanulmányi Erdőgazdaságnál.
Élete fordulatot vett, amikor 1950-ben Tuskó László erdőmérnök meghívta abba a kis csapatba amelynek az eredetileg Temesváron alapított, onnan 1919-ben Tatára, később Esztergomba került középfokú erdésziskolából kellett Sopronban a kor igényeinek megfelelő technikumot teremtenie, szinte a semmiből. Nagy lendülettel kezdett bele abba a munkába, ami egész szakmai életében végig kísérte.
Jereb Ottó az erdészettudományok legszebb, alapvető tárgyait oktatta a megalakult erdészeti technikum-ban, mint az erdészeti növénytant, erdőműveléstant, vagy az erdővédelemtant.
Mindezt gyakorlatiasan, ugyanakkor – egyetemi munkálkodásának hatásaként – tudományos igényességgel, hiszen oktatási feladatai mellett tudományos kutatásokat is végzett a soproni erdőkben a lucfenyő morfológiai tulajdonságai és növekedése közötti összefüggés feltárására.
Doktori disszertációját is ebben a témakörben készítette. Mintegy 100 000 adatot gyűjtött ehhez össze és a gyűjtőmunkába tanulóit is bevonta. A műszaki doktori címet 1969-ben nyerte el. Több alkalommal is volt osztályfőnök, valamint kollégiumi nevelőtanár. Sokoldalú pedagógus volt: tanulóit megismertette a méhészettel is, sportköröket szervezett (teke, sakk), francia nyelvet és éneket tanított.
Tudományos, szakírói munkássága is jelentős, főleg az erdőművelés témakörében.
Saját visszaemlékezése szerint Jereb tanár úr nevelő munkájának a következő három alapelve volt, amelyeket diákjaiba plántálni kívánt: szorgalom – munka; becsület – igazmondás; szakmaszeretet –
hazaszeretet.
Pályafutása során több „Kiváló Dolgozó” kitüntetést is kapott, továbbá az „Erdészet, Mezőgazdaság, Oktatás”, valamint a „Sopron Városáért” Érem arany fokozatát. Azon kevesek közé tartozik, akik az Országos Erdészeti Egyesület mindkét nagyra becsült emlékérmét megkapták: a Bedő Albert (1991) és a Kaán Károly (2003) Emlékérmet. Kilencven éves korában pedig a földművelésügyi miniszter az
Életfa Emlékplakett gyémánt fokozatával tüntette ki, életművének elismeréseként.
Aktív tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek, azon belül a Szeniorok és Tiszteletbeli Tagok Tanácsának, s gyakran vett részt különböző egyesületi rendezvényeken, valamint más nyilvános szakmai megmozdulásokon is. Tagja volt a Gödöllői Nyugdíjas Erdészek Egyesületének.
Emlékezet:
A soproni Hidegvíz-völgyben 2017 óta kopjafa őrzi emlékét.
Sírhelye: Dr. Jereb Ottó sírja a Gödöllő-Máriabesnyői Temetőben található
