Dr. Marjai Zoltán
(Gyékényes, 1928. június 30. – Budapest, 2004. október 27.)
Az erdészeti magvizsgálat és magkutatás nemzetközileg elismert a szaktekintélye, a Magvizsgálók Nemzetközi Szövetsége (ISTA) Erdészeti Magvak Bizottsága első (és mindmáig egyetlen) magyar erdész tagja, az Erdészeti Tudományos Intézet Vadas Jenő díjas munkatársa.
Gyékényesen született, a Csurgói Református Gimnáziumban érettségizett, erdőmérnöki diplomáját 1952-ben nyerte el Sopronban.
Az oklevél megszerzése után a Nyírségi Állami Erdőgazdaságnál állt munkába, majd 1953 tavaszán az Erdészeti Tudományos Intézethez kapott meghívást, ahol változatos beosztásokban sokoldalú tudományos és műszaki fejlesztési munkát végzett 1964-ig. Először a Tőserdőn felállított Homok- és Hullámtérfásító Kísérleti Állomásának vezetője, később Ráckevén az ERTI Kísérleti Magvizsgáló Állomás vezetőhelyettese, majd vezetője volt.
Elkészítette az Országos Erdészeti Főigazgatóság által 1965-ben kiadott „Erdészeti magvizsgálati útmutató”-t, mely több mint 180 oldalon, teljes részletességgel tárgyalja a magvizsgálat módszertanát és alapvetéseit. Közel 50 éven keresztül foglalkozott erdei magvakkal, kutatással, minősítő magvizsgálattal, vállalati és országos koordináló maggazdálkodással, valamint arborétumi nemzetközi magcserével. Tudományos munkássága kiterjedt többek között a nyármag, a tölgymakk és a fenyőmagvak kutatására, valamint az akác földben tárolt magbankjának kérdéseire.
1964-től a Gödöllői Erdőgazdaságnál dolgozott, ahol a vetőmag és szaporítóanyagtermelés szervezésével és koordinálását végezte. Figyelmet érdemel erdeifenyő magtermesztő ültetvény (plantázs) tervezése és létesítése Albertirsán, az „Üllői” árbocakác nemesítésében való közreműködés és a fajta magról való szaporításával kapcsolatos kísérletek. 1974 és 1976 között két évet töltött szakértőként Kubában, alkalmazott genetikai szakterületen, mint a származási kísérletek, honosítás, magkutatás, magvizsgálat bevezetője és fejlesztője a Karib térségben. Tevékenységéért Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott.
1977-ben beválasztották és meghívták a Magvizsgálók Nemzetközi Szövetsége (ISTA) Erdészeti Bizottságába. Tevékenyen elősegítette a vizsgálati módszerek összehasonlítását és a tagországok közti adatcserét.
Hazatérve az Országos Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyelőség Famagvizsgálati Osztálya (famagvizsgálati laboratórium) élére került. 1984-ben Kiváló Dolgozó kitüntetéssel nyugdíjba ment, de betegen is folytatta kutatásait, sikerrel kidolgozva „Az akácmag ökológiája, vándorlása és élettartama a talajban” című OTKA kutatást. Jelentős számú cikke jelent meg az Erdészeti Lapokban és az Erdészeti Kutatásokban. Tudományos munkásságában kiemelkedő a nyármag csírázásbiológiájának és az akácmag föld alatti magbankjának, a maggyűjtés felszínt feltáró módszerének kidolgozása.
Budapesten hunyt el 2004. október 27-én, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
