Dr. Járási Lőrinc
(Sátoraljaújhely, 1929. – Háromhuta, 2014. október 08.)
Gyémántokleveles Bedő Albert díjas erdőmérnök, erdőfelügyelőségi igazgató.
Rövid életrajz:
Sátoraljaújhelyen született, ahol édesapja erdészként teljesített szolgálatot. Oklevelét 1952-ben szerezte meg Sopronban. A diákévek után visszatért szülőföldjére, a Zemplénbe, az egykori, akkor Sárospataki központtal működő Zempléni Állami Erdőgazdasághoz. Erdőhorvátiban, rövid gyakornokoskodás után a helyi erdészet vezetője lett. Innen a vállalat központjába került, ahol a fahasználati és műszaki osztály vezetésével bízták meg. Amikor az erdőgazdaság 1969 végén összevonás révén megszűnt, Miskolcra került a frissen megalakult Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság központjába, mint kiemelt mérnök, igazgatói tanácsadó. 1975-ben helyezték át a Miskolci Erdőfelügyelőség állományába, ahol 1979-től az általános igazgatóhelyettesi, majd 1985-től az igazgatói posztot töltötte be egészen 1990-ben történt nyugállományba vonulásáig.
Neve országos ismertségre elsősorban erdészet- (és hely-) történészként emelkedett. Ilyen irányú munkássága is elsősorban a szülőföldjére irányult, de ezen belül figyelme szinte a szakma minden részletére kiterjedt.
Doktori címét is „A Zemplén-hegységi erdők hasznosítása a XVII. századtól napjainkig" című disszertációja alapján nyerte el 1977-ben. Ma már klasszikusnak számító nagy műve ebben a műfajban az „Erdőgazdálkodás Bánkúttól Nagy-Milicig" (1997), de igen érdekes a ,,Füzéri erdők" is (2000).
Személyes kötődése volt a regéci vár romjához, amelynek történetét éppúgy kis kötetbe foglalta (1992), mint szeretett tartózkodási és most már végső nyughelyének, Háromhuta községnek a történetét (2009).
Szakirodalmi munkásságára a jó stílus mellett jellemző volt az abszolút megbízhatóság, a gondosság, lelkiismeretesség, a részleteknek is a kidolgozottsága. Továbbá az, hogy nagy mennyiségű régi dokumentumot (okmányt, fényképet, térképet stb.) gyűjtött össze és épített be illusztrációként vagy bizonylatként könyveibe.
Egyik legrégibb és legaktívabb tagja volt az OEE Erdészettörténeti Szakosztályának, ahol több alkalommal tartott előadást, s ugyanígy helyi csoportjánál is. Tevékenykedett az Erdészeti Lapok Szerkesztő Bizottságában is.
Érdemeinek elismeréseként az OEE 1988-ban a Bedő Albert Emlékéremmel tüntette ki.
Sírhelye: Dr. Járási Lőrincet a Háromhutai temetőben helyezték örök nyugalomra.