Fritsch Ottó
(Budapest, 1932. december 17. – Budapest, 2019. március 05.)
arany okleveles erdőmérnök, országosan ismert méhészmester, az Országos Erdészeti Egyesület és a méhésztársadalom "Ottó bácsija", az erdei méhlegelők tudományos mélységű szakértője, a magyar akác és akácvirágzás nemzetközi szinten is elismert "nagykövete", az Erdészeti és Faipari Sportnapok első kezdeményezője
Rövid életrajz:
Budapesten, polgári családban született. Érettségi után, a katonaságnál komoly sportkarriert futott be, mert 400-as gátfutóként a hadseregbajnokságban bronzérmet szerzett. Ezzel elindult a sportpályafutása. Később a MEDOSZ színeiben számos versenyen szerzett érmet. A katonaidő letöltése után előbb Szentendrén, majd Budakeszin nézett munka után, hogy jövedelem nélküli szüleit támogassa. A Budakeszi Erdészetnél előbb fizikai munkás, favágó, csemetekerti dolgozó, majd segéderdész lett. 1957-ben jelentkezett a Szegedi Erdészeti Technikumba, ahol levelezőként évre-évre jobb eredményt ért el. A végzést követően az erdőfelügyelőségnél helyezkedett el műszaki ügyintézőként. Néhány év múlva főnökei biztatására levelezőn megszerezte az erdőmérnöki diplomát. Ekkor már családos emberként – a technikusi oklevél birtokában – erdőfelügyelőként dolgozott a Budapesti Erdőrendezőségnél. Tehetségére, szakértelmére és munkabírására hamar fölfigyeltek és gyorsan lépett előre a szakmai hierarchiában. Átszervezések miatt az erdőfelügyelőséget később az erdőtervezői munkakörre cserélte, amiben szintén maradandót alkotott.
A Budapesti Erdőrendezőségnél megválasztották a MEDOSZ szakszervezeti titkárának, s ezt a funkcióját hosszú ideig megtarthatta. Ott volt a szakszervezet 1993-as önállósodásánál, és az ő javaslatára indult meg az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete sportnapjainak szervezése, amit azóta is minden évben megrendeznek.
Egyébként ő a legfiatalabb szakember, akinek még életében szobrot állítottak. Ugyanis az egykori Népstadion kerti Atléták szoborcsoport futóinak egyikét róla mintázta a művész.
Még segédmunkásként kapott kedvet Budakeszin a méhészkedéshez amit több, min fél évszázadig művelt és elismert méhészmesterré képezte magát. A számtalan szakcikken túl megjelentette az „Erdei méhlegelő – akác” kötetét. Három évtizedig állandó résztvevője az Apimondiáknak, a méhészeti világkongresszusoknak. Két alkalommal előadást is tartott a világtalálkozón. Ezeken a rendezvényeken azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy itthonról vitt akác csemetét ültetett el ünnepélyes külsőségek között a kongresszus emlékére.
Elmondhatta magáról, hogy méltó utódja volt nagyapjának, dr. Krepuska Gézának, a Szent Rókus Kórház egykori fül-orr-gégész professzorának, aki arról nevezetes, hogy Trianon után Somoskő és Somoskőújfalu visszacsatolását kijárta. Utolsó nyilvános szereplése is ehhez az eseményhez kötődik. Mivel 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává” nyilvánították, a 2019-ik évi megemlékezésen is részt vett, hasonlóan a korábbi évekhez. Ez alkalommal fel is szólalt az emlékünnepségen és rövid tévényilatkozatot is adott.
Régi, aktív tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek, amelynek vándorgyűlései, és a Pilisi Parkerdő évente megrendezett jelölőversenyei elképzelhetetlenek voltak nélküle. Éveken keresztül gyűjtötte lankadatlan szorgalommal az OEE Vándorgyűlés résztvevőinek aláírásait.
Szakmai munkásságát is több kitüntetéssel ismerték el: Erdészet Kiváló Dolgozója kitüntetést kapott1972-ben, 1996-ban „Ember az Erdőért" emlékérmet vehetett át, 2007-ben az Országos Erdészeti Egyesület Elismerő Oklevelével tüntették ki, 2012. decemberében a vidékfejlesztési miniszter az „Életfaplakett" ezüst fokozatát adományozta Fritsch Ottó okleveles erdőmérnök, nyugalmazott erdőfelügyelőnek, 2017-ben a soproni egyetem aranydiplomáját vehette át.
Sírhelye: Fritsch Ottót a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 2019. április 2-án.
