Hibbey Albert
(Ormospuszta, 1917— Visegrád, 2004)
Kaán Károly-díjas okleveles erdőmérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság erdészeti főmérnöke, az Országos Erdészeti Egyesület tiszteletbeli tagja.
Ormospusztán született, édesapja bányamérnök volt. Gimnáziumba Diósgyőrbe és Miskolcra járt. Egyetemi tanulmányait 1942-ben fejezte be Sopronban, ahol az Ifjúsági Kör elnöke volt. Még ebben
az évben belépett az Országos Erdészeti Egyesületbe.
Erdészeti szolgálatát Máramarosban, Bustyaházán beosztott erdőmérnökként kezdte meg. A Dombói Erdőhivatal vezetője volt. 1944-ben 1 éven át a Soproni Erdőfelügyelőség dolgozója. A II. világháború után a Bükkbe került különböző beosztásokba, majd 1952-től a Pilisben dolgozott, mint műszaki felügyelő.
Az 1956-os forradalom során tanúsított kiállása, munkástanácsi elnöki szerepvállalása miatt elbocsátották. A felmondása „országos hatáskörű” volt, vagyis eltiltották attól, hogy munkát vállaljon a Magyar Állami Erdészetnél.
Rövid ideig mint múzeumi építésvezető dolgozott, majd 1957-ben az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz került, ahol az erdészeti szakágazat vezetőjeként az ártéri erdők ügyét gondozta.
Elismert újító, oktató, tankönyvírói tevékenységgel a háta mögött, köztiszteletnek örvendő erdé-szeti főmérnökként ment nyugdíjba. Húszéves vízügyi szolgálata alatt tevékenyen közreműködött 10 ezer hektár új erdő telepítésében és 11 ezer hektár csatorna menti fásítás kivitelezésében.
Az Országos Erdészeti Egyesületnek több mint 60 évig volt tagja, az Erdők a közjóért szak-osztálynak pedig alapító tagja. Számos szakmai bizottságban vállalt aktív szerepet, különöstekintettel az erdészeti vízgazdálkodásra. Szakmai munkája elismeréseként 1993-ban Kaán
Károly-díjjal tüntették ki. Példamutató életpályája, szakmánk iránti elkötelezettsége elisme-réseként az Országos Erdészeti Egyesület 2003-ban tiszteletbeli tagjává fogadta.
Sírhelye:
Hibbey Albert 2004-ben hunyt el. Az Apátkúti Füvészkertben búcsúztatták, majd hamvait a Bükk-fennsík Ölyves völgyfő Tamás-laposán szórták szét.
