Dr. Káldy József
(Iharosberény, 1920. augusztus 28. – Sopron, 1983. február 24.)
Bedő-díjas erdőmérnök, egyetemi tanár, tanszékvezető, dékán, rektorhelyettes, mb. rektor, a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa, az Országos Erdészeti Egyesület Erdészeti Gépesítési Szakosztályának egykori elnöke
Rövid életrajz:
A M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán folytatta tanulmányait, ahol 1942. október 3-án szerzett erdőmérnöki oklevelet. l942. október 10-től állami szolgálatba lépett, előbb a Besztercei Állami Erdőgazdaságnál, majd a Marosvásárhelyi Állami Erdőigazgatóságnál tevékenykedett. 1944-ben bevonult katonai szolgálatra, a II. világháború végén hadifogságba került. Hazatérése után a Pécsi Erdőigazgatóságon előbb műszaki osztályvezető, majd igazgatóhelyettes, később igazgató lett. 1949-ben az újjáalakult Pécsi Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat vezérigazgató-helyettesévé, majd 1950-ben, a Földművelésügyi Minisztérium Erdőgazdasági Főosztályára főmérnöknek nevezték ki. Ezt követően az Állami Erdők Üzemi Központjába (az Erdőközpontba) került, ahol előbb a Műszaki Osztályt, majd a Műszaki Fejlesztési Osztályt, végül pedig az Erdőgazdasági Osztályt vezette. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti-, valamint Faipari Főbizottságának, az „Erdőgazdaság” című folyóirat szerkesztőbizottságának, és részt vett az erdészeti technikumi tankönyvek összeállításában. 1954-ben a Sátoraljaújhelyi Erdőgazdaság főmérnökévé nevezték ki. l959. szeptember 1-ével a soproni Erdőmérnöki Főiskola Erdészeti Géptani Tanszékére kerül, tanszékvezető egyetemi docensként. A főiskolán beindította az újonnan felállított Erdészeti Géptani Tanszék oktatási és kutatási tevékenységét, megteremtette annak technikai hátterét. 1976-77-ben – az Erdészeti Géptani Tanszék mellett – az Erdőhasználattani Tanszéket is vezette. 1962-1965 között az Erdőmérnöki Kar dékánhelyettese, majd 1965-1969 között dékánja volt. 1962-ben megszerezte a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa címet. 1963-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1972-től 1981-ig az Egyetem tudományos rektorhelyettese, közben 1977-78-ban megbízott rektora is. Ezt követően továbbképzési osztályvezetői feladatokat látott el, nagy hozzáértéssel. Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészeti Gépesítési Szakosztályának elnöke 1967-től 1983-ig. 1983-ban munkásságát Bedő díjjal ismerték el.
Főbb munkái: Gépesítjük az erdőgazdálkodást. Mezőgazdasági kiskönyvtár sorozat. Budapest, 1953. 100 p.; A kérgezés gépi eszközei. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1971. 90 p.; Munkavédelem a fahasználatban. MÉM, Budapest, 1976. 46 p. (Társzerző: Bogschütz B.); Erdősítés. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977. 640 p. (Társszerző: Gál J.); Munkavédelem az erdőgazdaságban. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1978. 216 p.; A fahasználat gépei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 287 p. (a kéziratot nyomdakésszé rendezte: ifj. Káldy J.).
Fénykép, festmény, szoborábrázolás:
Szobor a Nyugat-magyarországi Egyetem soproni botanikus kertjében.
Nevét viseli a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézetének tanműhelye (9400 Sopron, Bánfalvi út 14.) a következő formában: „Dr. Káldy József Erdőgépfejlesztő Központ”.
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Sírja: Evangélikus temető, 9400 Sopron, Balfi út (GPS koordináták: szélességi fok 47,684°; hosszúsági fok 16,606°).
