gróf Keglevich Béla
(Buda, 1833. márc. 10. – Budapest, 1896. nov. 13.)
Cs. kir. kamarás, főispán, országgyűlési képviselő, az Országos Erdészeti Egyesület első elnöke 1866-1875.
Rövid életrajz:
Az Egri Lyceumban és a Pozsonyi Akadémián tanult. 1861-ben a görgői kerület jelöltjeként a Parlament legfiatalabb képviselője és a ház korjegyzője, majd jegyzője lett. Később vagyoni körülményeinek romlása miatt visszahúzódott a politikától és Párizsba ment, ahol Rotschild báró pénzügyi titkára volt. Egy ideig a festészettel is foglalkozott és álnéven a Műcsarnokban több festményt, főként vadász csendéleteket mutatott be. Tisza Kálmán 1886-ban hazahívatta és Heves megye főispánjává nevezte ki, mely tisztséget csak rövid ideig viselt.
Az Országos Erdészeti Egyesületnek megalakulásától, 1866. december 9-től első elnöke egészen 1875-ig. Elnöksége alatt rendkívül sokat tett, hogy az Egyesületet mind szélesebb körben megismerjék és elismerjék. Elnöklése alatt az Országos Erdészeti Egyesület nemcsak szakmailag, de anyagilag is megerősödött, vagyonát megsokszorozta (lemondásakor az egykori 200 forintos egyesületi induló „tőke” 52.000 forintra növekedett).
Főbb munkái:
A szalonkaidényre vonatkozó jóslat (1862): Vadász és Versenylap.
A beteg parlament (1891): Budapesti Szemle.
Elnöki beszédei az Országos Erdészeti Egyesület 1867. és 1874. évi közgyűlésein.
Fénykép, festmény, szoborábrázolás:
Marastroni József ceruzarajza (OEE Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtár)
Számos korabeli fényképábrázolás (Ország Tükre 1862, Magyarország és Nagyvilág 1866, Magyarország főispánjainak albuma, 1889, Vasárnapi Újság 1896.)
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Nagykáta temető, Keglevich kápolna
