Láng Lajos
(Kisgaram (Zólyom vármegye) 1898. július 4. – Budapest, 1951. január.)
Erdőmérnök, minisztériumi osztályvezető, vezérigazgató, az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke 1949-től, majd elnöke 1950-1951 között.
Rövid életrajz:
Sopronban szerezte meg erdőmérnöki oklevelét 1923-ban. Napi béresként dolgozott a Magyar Királyi Faértékesítő Vállalatnál. Ezt követően 1923-tóla Csákvár-gesztesi Eszterházy hitbizomány erdeinek üzemterveit készítette el, amelyeket 1927-ben elfogadtak és az erdőgondnokságának vezetőjévé nevezték ki. Ezt a tisztségét 1934-ig töltötte be. Ezután gróf Eszterházy Móric Komárom vármegyei hitbizományi birtokán erdőtanácsos volt. A II. világháború után rövid ideig a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Ügyosztályának vezetője volt. Ezt követően 1948 szeptemberében a kaposvári és pécsi erdőigazgatóságok felügyeletével bízták meg, majd 1949 februárjától résztvett az erdészet átszervezésében és a Budapest Hegyvidéki-Dunaártér-Síkvidéki Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat vezérigazgatója, 1950-től vezérigazgató-helyettese lett.
Az Országos Erdészeti Egyesület 1949. évi vezetőségválasztó közgyűlésén a három alelnök egyike volt. Ezt követően pedig az OEE elnökévé választották meg az 1950 február 12-i közgyűlésen. E tisztséget haláláig, 1951 januárjáig töltötte be. Tisza Lajos gróf és Waldbott Kelemen báró után a harmadik volt, aki aktív, funkcióban lévő elnökként távozott el az élők sorából. Egy éves elnöksége nem hagyott, nem hagyhatott mély nyomot az Egyesület életében, de a korabeli szűkre szabott mozgástérben az Egyesület, az Egyesület lapjának fennmaradása, továbbélése volt a legfontosabb cél, amit minden erejével támogatott.
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Láng Lajost 1951.február 3-án temették el. Sírhelye a Farkasréti temetőben található (34-2 parcella I. szektor 1 sor 140. sírhely)