Dr. Mihályi Zoltán
(Tamási, 1896. márc. 8. – Budapest, 1970. szept. 25.)
Erdőmérnök, az Országos Erdészeti Egyesület titkára 1936-1947-ig, az Erdészeti Lapok szerkesztője 1938-44-ig, majd főmunkatársa 1948-50. között, az OEE Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtár jelenlegi könyvállományának egyik megalapozója, oltalmazója.
Rövid életrajz:
Pápán érettségizett 1913-ban. Utána a budapesti műegyetemre, majd 1914-ben a selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolára iratkozott. Időközben be kellett vonulnia és 1915-től végigharcolta az I. világháborút. Oklevelét így 1921-ben, a soproni akadémián szerezte meg. 1923-tól a somogyszobi erdőgazdaság vezetője volt. 1927-ben az erdőmérnöki főiskola erdőműveléstani tanszékén tanársegédként dolgozott. Közben a Magyar Ornithologusok Szövetségének és a Hubertusz Vadászati Védőegyesületnek titkára volt. Az elsők között szerzett műszaki doktori címet Sopronban. Az 1936-os magyarországi II. Erdészeti Világkongresszus és IUFRO kongresszus előkészítésében, lebonyolításában kimagasló szerepet játszott. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1936-tól Budapesten az Országos Erdészeti Egyesület titkára lett egészen 1947-ig. 1938-tól 1944-ig az Erdészeti Lapokat is szerkesztette, az első két évben Bíró Zoltánnal együtt, majd később 1948-50 között a Lap főmunkatársa volt. Több évig szerkesztette az Erdészeti Zsebnaptárt is. 1944-től katona, majd a hadifogságból 1947-ben tért haza. Az Országos Erdészeti Egyesület háború utáni talpra állításában meghatározó szerepe volt. Gondoskodott a könyvtár állományának biztonságba helyezéséről, az egyesületi székház háborús kárainak helyreállításáról, megszervezte a háború utáni első, szegedi vándorgyűlést. A MTESz időszakban számos rendkívül értékes iratot mentett meg az Egyesület kezdeti időszakából, amiket Dr. Király Pálnak adott át később, 1968-ban. Az 50-es évek elején, mint „régi értelmiségit” méltatlanul mellőzték, „irodavezetővé” minősítették le, majd eltávolították szeretett egyesületétől. 1948-tól a Magyar Állami Erdészet Központi Igazgatóságánál, 1949-től az Erdőközpont erdészeti dokumentációs osztályán, 1950-től 1954-ig a Mezőgazdasági Dokumentációs Központnál, majd hosszabb ideig az Akadémiai Kiadónál szerkesztette az Agrárirodalmi Tájékoztatót (1953–56), a Magyar Agrárirodalmi Szemle Erdészeti rovatát (1950–57). Közreműködött több szótár munkálataiban. 1957 végén vonult nyugállományba, de ezt követően még évekig dolgozott az Akadémiai Kiadó külső munkatársaként és fordítóként.
Főbb művei:
Külföldi erdészek Magyarországon. (Erdészeti Lapok, 1936.), A gyakorlati kiképzésről. (Erdészeti Lapok, 1938.), A német erdő- és fagazdaság piacrendje. (Erdészeti Lapok, 1939.)
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Mihályi Zoltán hamvait 1970. október 12-én, Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.