"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Pankotai (Iby) Gábor Dr.

Pankotai (Iby) Gábor Dr.
(Szöllős (ma Románia), 1914. aug. 11.– Sopron, 1997. szept. 27.)

 

Bedő-díjas erdőmérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az Erdőrendezési Intézet főmérnöke, egyetemi tanár, az Erdészeti Szállítástani Tanszék vezetője, az Erdőmérnöki Kar dékánja, az Erdészeti és Faipari Egyetem rektora, tiszteletbeli doktora.

Rövid életrajz:

Pankotai Gábor1940-ben szerezte meg erdőmérnöki oklevelét. Ezt megelőzően mint gyakornok az Erdőrendezéstani Tanszéken dolgozott. Diplomája kézhezvétele után 1940. november 21-éig tanársegédi beosztást kapott ugyanezen a tanszéken. 1940 decemberétől 1944 októberéig a Bustyaházai m. kir. Erdőigazgatóságon teljesített szolgálatot a Taracközi Erdei Vasút üzemvezetőjeként. A háborús időben jelentős teher és személyszállítást lebonyolító 144 km hosszú vasútvonal üzemeltetését példaszerűen szervezte meg. 1944-1945 augusztus 20-ig katonai szolgálatot teljesített. A katonaságot követően 1948 augusztusáig a Pusztamaróti Erdészet vezetője volt. 1948–1950 között az Országos Tervhivatal erdészeti előadója, majd az erdőgazdaságok központjának tervfőosztály vezetője lett. 1950 júniusától az Erdőrendezési Intézet főmérnöke, ahol megszervezi az Erdőterv magját képező tervezőirodát. 1957 februárjáig tervezőmérnök volt, majd 1958 novemberéig az Országos Erdészeti Főigazgatóság osztályvezető-helyettes főmérnöke lett. 1958. október 21-étől az Erdőmérnöki Főiskola Erdészeti Szállítástani Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensévé nevezték ki. Egyetemi tanárrá 1962. augusztus 12-én nevezik ki. 1962. január 25-én a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa fokozatot szerezte meg. 1966-1969 között az Erdészeti és Faipari Egyetem rektora. 1969–1972-ben rektorhelyettes, 1972-1975 között dékán volt. Az erdészeti szállítástannal, erdőfeltárással és az erdészeti útépítéssel kapcsolatos tantárgyak oktatását új alapokra helyezte. 1967-től átvette a vízgazdálkodástan oktatását, amelynek tananyagát átdolgozta és korszerűsítette. Szigorú, következetes oktató volt, aki az erdőmérnök hallgatókat a mérnöki munkára nevelte. Mindennek ellenére támogatta a hallgatók törekvéseit, segítette a selmeci hagyományok felélesztését. Nevéhez főződik a díszkorsó adományozás hagyományának megteremetése. Előadásainak anyagát, gyakorlati tevékenysége során szerzett tapasztalatait számos publikációban adta közre. A Soproni Egyetem tiszteletbeli doktora. 1975. december 31-én vonult nyugállományba, élete utolsó éveit Hegykőn töltötte.

Főbb művei:

Erdészeti szállítástan című tankönyve (Herpay Imrével közösen)

Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):

Emlékét a Nyugat Magyarországi Egyetem Botanikus kertjében a főépület mögött mellszobra (Kutas László munkája, 2014)  őrzi. Sírja a hegykői temetőben található.