"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Partos Gyula

Partos Gyula  
(Jerszeg (Temes vármegye), 1889. nov. 13. – Budapest, 1972. dec. 17.)

 

Vadas Jenő díjas erdőmérnök, erdőigazgatóság vezető, MÁLLERD főosztályvezető, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatója, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke 1954-1957 között, kiváló gyakorlati szakember és kutató.

Rövid életrajz:


Partos GyulaErdőmérnöki oklevelének megszerzése után 1911-től a Zsarnócai Erdőhivatalnál, majd a Máramarosszigeti Erdőigazgatóságnál dolgozott. 1915-ben kapott megbízást a Havasmezői Erdőgondnokság vezetésére. 1921-ben a Csehszlovák Köztársaság Rahói, illetve Bustyaházai Erdőigazgatóságához került, ahol felügyelő tiszt, vasútépítő és vasútüzemvezető beosztásokban dolgozott. 1942-ben megbízták a Bustyaházai Erdőigazgatóság vezetésével. 1944-ben Budapestre helyezték a Faforgalmi Központba. A II. világháború befejezése után, 1945 nyarán a Pécsi Erdőigazgatósághoz került vezetőhelyettesnek, majd 1946-tól a MÁLLERD déldunántúli erdőigazgatóságainak felügyeleti tisztje lett. 1948-ban a MÁLLERD központjába került, ahol az erdőművelési és fatermesztési főosztály, majd az ellenőrzési osztály vezetője volt. Az erdészet első átszervezése után, 1950-ben a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Főosztályán maradt különböző beosztásokban és innen helyezték át az Erdészeti Tudományos Intézethez kutatónak 1953-ban. 1956 végén, az októberi események után az ERTI vezető nélkül maradt és ekkor nevezték ki Partos Gyulát igazgatónak. Az intézetet egészen 1960-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig vezette. Az Országos Erdészeti Egyesület 1954-ben választotta meg elnökének és ezt a posztot 1957-ig töltötte be. A rendkívül nehéz történelmi időszakban gondoskodott az Egyesület folyamatos működéséről és megőrizte elért eredményeit. Az OEE rendezvényeinek rendszeres előadója volt évtizedeken keresztül. Munkásságát, számos kitüntetésen kívül, az ERTI 1971-ben Vadas Jenő emlékéremmel ismerte el. Előadói tevékenységén kívül gyakorlati tapasztalatait és kutatási eredményeit 38 dolgozatban és 3 szakkönyvben tette közzé.


Főbb munkái:


Csemetenevelési utasítás (Budapest, 1949), Erdőápolási utasítás (Budapest, 1951), Az alátelepítés és állományápolás összefüggése, valamint termelékenységet fokozó hatása (Budapest, 1954).


Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):


Partos Gyulát Budapesten, a Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra (forrás: Kollwentz Ödön, Erdészettörténeti Közlemények XVII., 1989).

A hamvakat később áthelyezték a Pécsi Köztemetőbe.