Roth Gyula Dr.
(Sopron, 1873. szeptember 26. – Sopron, 1961 január 7.)
Főerdőmérnök, tanszékvezető egyetemi tanár, erdészeti szakíró, a magyar erdészeti kutatás meghatározó személyisége, az erdészeti kutatóintézetek nemzetközi uniója, a IUFRO elnöke.
Dr. Roth Gyula soproni iparoscsaládban született. Szülővárosában érettségizett az Evangélikus Líceumban, majd a selmecbányai Erdészeti Akadémia hallgatója lett. Tanulmányait 1896-ban fejezte be kiváló eredménnyel. Egy ideig gyakornokként dolgozott a lugosi erdőigazgatóságon, majd 1900-tól a görgényszentimrei szakiskolában oktatott. Innen 1904-ben került Selmecbányára, az erdészeti kísérleti állomás központjába. 1907-ben már erdőműveléstani gyakorlatokat vezetett a főiskolán, illetve az erdészeti kísérletek nevű tantárgyat is oktatta. Ezt megelőzően megindította az első „erdőlési”, azaz erdőművelési kísérleteit. Ugyancsak ő volt az első, aki felhívta a szakemberek figyelmét a szálaló erdőre, mint a tartamos erdőgazdálkodás és az „örök erdő” egyik lehetséges megvalósítási módjára.
1911-ben főerdőmérnökké és kísérletügyi adjunktussá nevezték ki, 1917-ben pedig erdőtanácsos lett. Nemzetközi kongresszusokon tartott előadásokat Németországban, Belgiumban és Franciaországban. Trianon után, az intézmény Selmecbányáról való kényszerű költözésekor kitartóan kardoskodott amellett, hogy a főiskola Sopronban, szülővárosában kapjon elhelyezést.
Mint nemzetközi szaktekintély kitűnő nyelvismerettel rendelkezett, s így 1929-ben alelnöke, 1932-ben elnöke, később örökös díszelnöke volt az erdészeti kutatóintézetek nemzetközi uniójának, a IUFRO-nak. A IUFRO 1936 augusztusában megtartott magyarországi kongresszusán 43 államból 112-en vettek részt. 31 hazai szakember tartott előadást. Roth Gyulát a kongresszus eredményes megrendezéséért a szövetség 1953-ban Rómában tartott kongresszusán tiszteletbeli örökös tagjának választotta.
Sopronban Roth Gyula tanszékvezető egyetemi tanár lett, vezette az Erdőműveléstani Tanszéket, melynek gondozásában akkor a vadgazdálkodással-vadászattal kapcsolatos tárgyak oktatása is zajlott. Már Selmecbányán tanulmányozta az erdőállományok ápolását, a természetes és mesterséges felújítás különböző rendszereit. Foglalkozott vetőmagvizsgálattal, vadtenyésztéssel és a vadkárok elleni védekezéssel. Átvette a kísérleti állomás vezetését is, s 1926-ban újraindította az Erdészeti Kísérletek című szakfolyóiratot. 1937-38-ban betöltötte a József Nádor Műszaki Egyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Kar dékáni tisztét. Megírta főművét, a háromkötetes Erdőműveléstant. A nevéhez fűződő kötetek ma is naprakészek, korszerűek, különösen a róla elnevezett Roth-féle vonalas szálalás, mint erdőművelési és erdőfelújítási eljárás tekintetében.
1952-ben a mezőgazdasági tudományok doktora lett. 1954-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Sírhelye: Roth Gyula sírja a Soproni Evangélikus Temetőben (VII. parcella, 30-31. sír) található. Emlékét őrzi emléktáblája szülőháza falán (Sopron Előkapu).
