Dr. Rácz Józsefné dr. Schneider Ildikó
(Szamossósmező (Glod) /Ro/, 1941. augusztus – Sopron, 2022. augusztus 16.)
Kaán Károly-díjas, aranyokleveles erdőmérnök, az OEE Soproni Helyi Csoport tagja, az Erdőmérnöki Kar munkatársa, az Erdészeti, Faipari és Földméréstani Gyűjtemény (Erdészeti Múzeum) nyugalmazott igazgatója
Rövid életrajz:
Családjának 1944-ben el kellett hagynia Szamossósmezőt, majd több éves hányattatás után 1948-ban Sopronban találtak otthonra. Itt végezte el az erdészeti technikumot, majd felvételt nyert az Erdészeti és Faipari Egyetemre, ahol 1965-ben diplomázott. Szakmai pályafutása szorosan kapcsolódik egykori alma materéhez, hisz nyugdíjba vonulásáig szinte csak ott dolgozott. A végzés után rövid időre a Faforgács Feldolgozó Vállalatnál (Sopron) kezdett, mint gyakornok, de 1966. január 1-jétől már az Erdészeti és Faipari Egyetemen és jogutódjainál, mint gyakornok, tanszéki önálló mechanikus, mérnök, tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, múzeumi csoportvezető, 1989-től múzeumigazgató, 1996-tól mint nyugdíjas) dolgozott. Nevéhez kötődik az múzeumi gyűjtemény új helye felújításának levezénylése, a gyűjtemény költöztetése és az első kiállítások megszervezése.
1977-ben az Erdészeti és Faipari Egyetemen tájrendező és környezetvédő szakmérnöki oklevelet szerzett, 1982-ben műszaki doktor lett. 1984-87 között az Erdőmérnöki Kar Tanácsának tagja.
1 könyv társszerzője, 4 könyvrészlet, 26 szakvélemény, 60 tanulmány és cikk, a 3 nyelvű múzeumi ismertető írója.
1960-tól volt az OEE tagja (Erdők a Közjóért Szakosztály (1976-87), Erdészettörténeti Szakosztály (1987-től), Soproni Helyi Csoport vezetőségi tagja (1990-94). Erdésznők I. Országos Találkozója szervezője (1988).
A METESZ tagja (1970-95.), Közjóléti Szakbizottság felelőse (1978-81), majd titkára (1981-85). Soproni Városszépítő Egyesület tagja (1976-tól), alelnöke (1976-2001).
Soproni Erdész Diákok Baráti Köre alapító tagja (1984), és titkára (1984-90). 1993-tól a Soproni Helytörténészek Baráti Körének tagja.
Munkásságát Kiváló társadalmi munkáért (HNF, 1984), Szocialista kultúráért (Művelődési Minisztérium, 1989), EFE kiváló dolgozója (1994.), Kaán Károly Emlékérem (OEE, 1995), Művelődés Szolgálatáért Díj (Művelődési és Közoktatási miniszter, 1997), Sopron Kultúrájáért (Sopron MJV Közgyűlése, 2003), és Életfa Emlékplakett bronz fokozat (Vidékfejlesztési Miniszter, 2012), Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (Magyarország kormánya, 2021) adományozásával ismerték el.
Dr. Ráczné dr. Schneider Ildikó a selmeci hagyományok őrzője, a magyar erdészettörténet kiemelkedő alakja, kiváló pedagógus és a soproni diákság támogatója, segítője, igazi mentora, sokunk firma keresztanyja volt, aki nemcsak névről ismerte a diákságot, de nyomon is követte életük folyását és szakestélyeinken, évfolyamtalálkozóinkon a rendezvények lelke, középpontja volt. Sopronhoz, az Egyetemhez kötötte szinte egész élete és itt is halt meg szeretett városában.
Sírhelye: A soproni Szent Mihály temetőben helyezték örök nyugalomra 2022. augusztus 26-án.
