Dr. Vancsura Rudolf
(Diósgyőr, 1927. febr. 20. – Sopron, 2014. október 28.)
Okleveles erdőmérnök, a mezőgazdasági (erdészet) tudomány kandidátusa, egyetemi docens, az erdészeti növénytan kiemelkedő oktatója, kutatója. A Soproni Egyetem Botanikus Parkjának egyik tervezője, kivitelezője, vezetője, Kaán Károly díjas, elnyerte a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.
Rövid életrajz:
A József Nándor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki karán 1950. szeptember 29-én okleveles erdőmérnöki minősítést kapott. Végzése után az Alsó-Duna-ártéri Állami Erdőgazdaságnál helyezkedett el, ahol rövid ideig útépítéssel foglalkozott. 1950 novemberében áthelyezték a Szabadszállási Állami Erdőgazdasághoz, itt üzemegység vezetői beosztásban dolgozott. 1951 szeptemberében a Jánoshalmi Állami Erdőgazdasághoz került üzemegységvezető-helyettesi kinevezéssel. Innen pályázta meg és nyerte el az Erdőmérnöki Főiskola Növénytani Tanszékére meghirdetett tanársegédi állást. 1956. november 4-én az itthon maradást választotta, s mivel megfeleződött a Növénytani Tanszék oktatóinak létszáma, így a feladatai megnőttek. Ekkor hárult rá először a Botanikus kert szakmai irányításának feladata. 1957 őszén beindult a faipari szakképzés, a tanszékvezetőtől, dr. Nemky Ernőtől a Faanatómia és a Trópusi fák ismerete c. tantárgyak tematikájának összeállítására és oktatására kapott megbízást. Egyetemi adjunktussá 1960-ban nevezték ki.
Aspiránsként 1962-66. között a moszkvai Erdészeti-Műszaki Főiskola Növénytani és Dendrológiai Tanszékére került, kutatási témája „A tölgy szelekciója a Sipov-erdőben” címet viselte. Disszertációját csak 1967. május 17-én védte meg és a biológiai tudományok kandidátusa címet nyerte el.
Hazatérése után 1966. november 30-val visszakerült az Erdészeti és Faipari Növénytani Tanszékére docensként. maradt. Visszatérése után az Egyetem területéhez csatolt 4,5 ha-os terület parkosítási és telepítési tervének elkészítésével és annak kivitelezésével bízták meg. Miután az Erdőmérnöki Kar az elkészült tervet elfogadta, a kivitelezési munkák irányítása is rá hárult. 1968 szeptemberében ismét visszakerült az oktatói munkakörbe, az év őszétől a Növényrendszertan c. tantárgy előadásainak tartására kapott megbízást, de emellett végezte a Botanikus Kert működését, irányítását is. 1976 őszén az Egyetem rektora a Továbbképzési Osztály vezetésével bízta meg, amit 1978 júniusáig végzett. Az Egyetem Tudományos Diákköri Tanácsának titkári teendőit 1975 és 1988 között látta el. Nemky Ernő tanszékvezető nyugdíjba vonulása után, 1975 őszétől, a Dendrológia és Növényföldrajz tantárgyakat oktatta. 1988-ban történ nyugdíjba vonulása után is, egészen 1994-ig jelentős kutatási tevékenységet végzett, amelynek témája a kocsánytalan tölgy pusztulás volt.
Főbb művei:
1960-ban a Mezőgazdasági Kiadónál megjelent Lombos fák és cserjék évtizedeken keresztül fontos alapmű volt. Dendrológiai kutatásainak és oktatásának megkoronázása az 1992-ben kiadott, tanszéki oktatótársával, dr. Gencsi Lászlóval közösen írt Dendrológia c. könyv.
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Vancsura Rudolf hamvai a soproni Szent György templom kriptájában felesége mellett nyugszanak.