Wass Albert
(Válaszút /Ro/, 1908. január 8. – Aston /USA/, 1998 február 17.)
Erdőmérnök, író, költő, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom és az 1945 utáni magyar emigráció jelentős alakja
Rövid életrajz:
A Kolozs vármegyei Válaszúton (ma Rascruci) született 1908. január 8-án, az egyik legrégebbi erdélyi magyar főnemesi család sarjaként. Tizenkét éves volt, mikor szülőföldje a trianoni békediktátum értelmében Románia része lett, a kisebbségbe került magyarokat ért atrocitások egész világlátását megalapozták. Sok más erdélyi arisztokratához hasonlóan a családja is elvesztette a birtokai nagy részét. Wass Albertnek 1935-ben az unokatestvérét kellett feleségül vennie, hogy elkerülje a családi gazdaság csődbe jutását. Felsőfokú tanulmányait Debrecenben, Stuttgartban és a párizsi Sorbonne-on folytatta, erdőmérnöki diplomája megszerzését követően sorkatonaként a román hadseregben szolgált, majd birtokán gazdálkodott.
Már a húszas években elkezdett publikálni, előbb egy verseskötetet adott ki, de az igazi áttörést az 1934-ben megjelent Farkasverem című regénye hozta meg. Az egy mezőségi arisztokrata család életét bemutató alkotásért két évvel később megkapta a Baumgarten-díjat. Következő jelentősebb munkája egy kétkötetes családregény (Mire a fák megnőnek, A kastély árnyékában) volt. Az író a Trianon utáni erdélyi magyarság jövőjét kilátástalannak látta, ezért üdvözölte az 1940-es második bécsi döntést, amely Észak-Erdélyt visszajuttatta Magyarországnak. 1941. januárjában a budapesti Erdészeti és Mezőgazdasági Minisztérium kinevezte erdészfelügyelőnek Désre. A második világháború alatt több regénye és novelláskötete is megjelent, 1943-tól a Magyar Királyi Lovasság katonájaként szolgált, bátorságáért két alkalommal is megkapta a Vaskeresztet.
A háború után emigrált, 1952-ig Németországban, majd az Egyesült Államokban élt. Kezdetben egy ohiói gazdaságot irányított, majd a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, ahol zömében mezőgazdasággal kapcsolatos anyagok készítésével foglalkozott. 1957-től rövid ideig a Floridai Katonai Akadémián dolgozott, majd a Floridai Egyetem Idegennyelvi Tanszékének alkalmazottja volt – innen vonult nyugdíjba 1970-ben.
Amerikai évei alatt megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, a Duna-menti Kutató és Információs Központot és a Danubian Press kiadóvállalatot, több lapot szerkesztett, előadásokat tartott, jelentős szerepet töltött be a magyar szellemi emigráció életében. Németországban vetette papírra Adjátok vissza a hegyeimet című regényét, Buenos Airesben jelent meg talán legismertebb műve, A funtineli boszorkány című regénytrilógia, majd Torontóban az Elvásik a veres csillag című regénye. Erdélyről, a magyar sorsról szól a Valaki tévedett, illetve a Kard és kasza című alkotása is.
Romániában a kolozsvári népbíróság 1946-ban – a távollétében – háborús bűnök és gyilkosság miatt halálra ítélte ezután a román hatóságok többször kérték a kiadatását, de ezt az amerikai hatóságok bizonyíték hiányában mindannyiszor elutasították. A kommunista diktatúra alatt könyvei tiltólistán voltak és Magyarországon is csak a rendszerváltozás után jelenhettek meg. Napjainkban munkássága már kötelező tananyag, a Nemzeti Alaptanterv része. Az idősödő író maga is haza akart térni. Az állampolgársága körüli huzavona megviselte, a romló egészségű és nehéz anyagi helyzetbe került Wass Albert kilencvenévesen, a floridai Astonban önkezével vetett véget az életének.
Az író 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 1999-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat, 2003-ban alternatív Kossuth-díjat kapott. 2007-ben mutatták be az életútjáról szóló, Koltay Gábor rendezte Adjátok vissza a hegyeimet című dokumentumfilmet.
Emlékezete: Több szobra áll Magyarországon (Nagykanizsa, Aszód), emlékére 2011-ben teret neveztek el Budapesten. Emlékhelye a marosvécsi, egykori Kemény kastély kertjében található.
Sírhelye: Hamvait a Marosvécsi református templom kriptájában helyezték el. (Forrás: MTI)
