"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

OEE Kecskeméti Helyi Csoport

Elnök: Sulyok Ferenc

Titkár: Romhányi Emese

E-mail: romhanyie[kukac]kefag[pont]hu

 

Az OEE Kecskeméti Helyi Csoport története

1. A Kecskeméti Helyi Csoport alapítása:

1950. körül jelentkezett a Kecskemét környéki erdész szakemberek körében igény  helyi OEE csoport megalakítására. Ez a kívánság találkozott az OEE központ elképzelésével és 1951-ben a Csoport meg is alakult. 1957-től egyesült a  kiskunhalasival, 1964-től pedig a megyei METESZ keretében is tevékenykedik.


Működési területünk a kiskunsági EFAG körzetével egyezik: Bács-Kiskun megye, Baja és Kalocsa környéke nélkül. Taglétszámunk 1951-ben 80 fővel indult, azóta egyre több erdész, majd erdész technikus kolléga is tag lett  1984-ben 270 fő, 2009-ben 207 fő a tagság száma, az egyesület  egyik legnagyobb létszámmal bíró helyi csoportja a Kecskeméti.

2. Tisztségviselők.:

Elnök:
Fila József  (1951)
Fodor Vince (1952-1956)
Csávics jános (1957)
Csontos Gyula (1958-1963)
Meskó József (1964-1965)
Várkonyi László (1966)
Begya Lajos (1967-1970)
Barányi László (1971-1985)
Sódar Pál (1986-2006)
Kiss Béla (2007- )

Elnök helyettes:
Ván László (1979-1985)

Titkár:
Balogh Ferenc (1951)
Retkes László (1952-1953)
Kovács Nagy Zsigmond (1954)
Marton Tibor (1955-1957)
Várkonyi László (1958)
Sipos Sándor (1959-1985)
Pankotai Eszter (1986-1992)
Bognár Gábor (1992-2006)
Koczka Zoltán (2007- )

Titkár helyettes:
Pankotai Eszter (1979-1985)
Sipos Sándor (1986-2006)

Gazdasági felelős:
Koncz János (1952-1954)
Kujáni István (1955-1958)
Halupa lajos (1959-1963)
Lemmer Józsefné (1964-1966)
Szabó Béla (1967-1974)
Szikra László (1975-1976)
Kovács Zsigmond (1977-1985)
Bíró Tibor (1986-1997)
Lipák László (1997-2006)
Bekőné Polner Katalin (2007- )

3.    A Kecskeméti Helyi Csoport működésének története, fontosabb-,nevezetes eseményei.:

A Kecskeméti Helyi Csoport története 1951-1985.-ig.


A helyi  egyesületi célkitűzések évenkénti megtervezéséhez  az OEE központtól kapott irányelvek és kiemelt feladatok, valamint a középtávú cselekvési programok adtak segítséget. Ilyenek voltak például: a szakmai propaganda tevékenység fokozása, az Erdők Napja (Madarak és Fák Napja) megrendezése, a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás vizsgálata, a fiatalok bevonása az egyesületi munkába, az ötéves tervek  készítéséhez javaslatok, az erdőgazdálkodás és elsődleges faipar komplex távlati fejlesztésének segítése, a majorfásítások, az agrárgazdaságok és fagazdaságok együttműködése, a fatermesztés-erdőművelés helyzete, az innováció segítése stb.

Csoportunk működése 1955-ig inkább csak a tagdíjak beszedésére, nyilvántartására és Az Erdő lap szétosztására, esetleg a központtól  kapott előadási anyagok ismertetésére szorítkozott. Ezután fokozatosan évről évre egyre több rendezvény valósult meg. 1955-től az OEE minden évben megküldte az EFE, ERTI, MÉM stb. szakemberei által vállalt előadások jegyzékét, mely alapján különféle tárgykörökben hívattunk meg neves kollégákat, tájékoztatást adni  csoportunknál. Rendezvényeink nagy része évenként megismétlődik más-más helyen és tartalommal.

A megyei MTESZ műszaki hónapban 1968-tól évente 1-3 szakmai továbbképző előadással, ankéttal kapcsolódott be Csoportunk. Ilyenek voltak többek között: a környezetkímélő növényvédelem, a  Kiskunsági EFAG tisztítási kérdései, nemesített akác klónok, a fekete fenyő minősége, korszerű gépi erdőművelési technológiák, fenyőhasznosítási tanácskozás, táj-és kertépítészet az alföldi városokban. A kecskeméti ERTI-s kollégák tudományos ülés keretében szoktak tájékoztatást adni legújabb kutatásaikból.

1960-tól hagyományos tavasszal a fásítási hónap, ebben a fásítási ankét, mely általában megyei jellegű, de időnként országossá bővül és a MAE-val tanáccsal, erdőfelügyelőséggel közös rendezésű volt. Ilyen ünnepségek voltak: a megye számos városában és több esetben Kecskeméten. Közülük több is kiemelhető, de különösen az 1973-as kiskőrösi Petőfi-jubileum kapcsán és az 1975-ös kecskeméti, az egymilliomodik hektár erdősítés országos megünneplése alkalmából. Utóbbin az emlékfásítás helyét egy szikla jelképezi, melyen, bronzplaketten csemetét ültető lány alakja látható (Csíkszentmihályi Róbert alkotása). Ezeken az ünnepségeken 150-400 erdészeti, mezőgazdasági, tanácsi szakember vett részt, a főelőadás valamilyen időszerű erdőgazdálkodási témáról szólt. Legtöbbször filmvetítések, szavalatok, énekszámok, jutalmazások is vannak ilyenkor, valamint terepi bemutató emlékfásítással.

1959-től szinte minden évben volt egy vagy több tapasztalatcsere vitanap körzetünk különböző részein, néhány alkalommal, társegyesülettel, vagy szakosztállyal közösen. Ilyenek voltak megye szerte és Kecskemét térségében, sok helyen, többször is. A téma pedig: árkos erdősítés, tisztítás és gyérítés, nyárnevelés, erdőtipológia, fagyártmány-termelés, szövetkezeti erdőgazdálkodás, gépi erdősítés, szállítás, rakodás, erdőrendezés, fejlesztési kérdések, számítástechnikai lehetőségek, stb.

1962-től legalább egy, néha több 2-3 napos belföldi tanulmányutunk volt társegyesületi csoportok körzetébe 30-40 személlyel. Ezek az utak nagyon hasznosak: nagymértékben segítik egy-egy vidék erdőgazdálkodásának, fafeldolgozásának, természeti-és történelmi emlékeinek megismerését, baráti kapcsolatok ápolását.

A külföldi tanulmányutak is rendszeresek voltak 1-10 résztvevővel: a jugoszláviai Szlovéniába és Vajdaságba, az NDK-ba, Ausztriába, Romániába, Szlovákiába, Bulgáriába, egy-egy országba többször is. Az NDK-beli Oranienburgi Erdőgazdasággal 1964-től, a Szabadkai Erdőgazdasággal 1969-től, a Vidini Erdészeti és Faipari Egyesülettel és a Pancsovai Erdőgazdasággal 1978-tól folyamatos volt a kölcsönös kapcsolat. Ezek a tanulmányutak a nemzetközi erdészbarátság ápolására, hazánk hírnevének öregbítésére is nagyon alkalmasak.

1977-től új sikeres kezdeményezésként valósultak meg tagsági kívánságra a 40-45 személyes külföldi utak, szakmai és bő kulturális programmal, régi magyar vonatkozású emlékek felkeresésével, részben a résztvevők költségén. Ilyenek voltak az NDK-ba, Lengyelországba, Kárpátaljára, és több alkalommal Erdélybe és a Felvidékre. Ezeken az utakon családtagok is részt vettek.

Körzetünkben több napos tanulmányúton kalauzoltuk a miskolci, szegedi, nyírségi, somogyi, szolnoki, zalaegerszegi, székesfehérvári, budakeszi, győri társcsoportot, valamint NDK-beli, jugoszláv, bolgár, NSZK-beli, szovjet, kollégákat több alaklommal. Érdekelt tagjaink részt vettek a társegyesületek, testvércsoportok, OEE-szakosztályok rendezvényein, sokszor együttesen szerveztük ezeket.


A bemutatók szervezése 1965-től mondható rendszeresnek, általában kétévenként. Ilyen volt körzetünk különböző részein. Cellulózgyár, erdősítési műszaki átvétel, zöldövezeti, erdőnevelési, erdőnevelési, erdővédelmi, motorfűrész tárgykörben. Ezek sokszor más rendezvényhez kapcsolódtak.

Klubnapok 1967-től voltak évi 2-3 alkalommal. Itt elsősorban kollégáink adtak tájékoztatást belföldi és külföldi útjaikról diavetítéssel. Ilyenek voltak, pl. egyesületi utakról több alkalommal, vagy mongóliai, szovjet,olasz,bolgár,osztrák,dán,finn,spanyol,angol,USA,kelet-afrikai,NSZK,NDK,izraeli,skandináv stb. utakról.

Nyugdíjas találkozókat 1975. óta szervezünk az erdőgazdasággal, szakszervezettel közösen. Ekkor körzetünk egy-egy táján mintegy 50-80 résztvevő jön össze, amikor is nyugdíjas kollégáinkat tájékoztatjuk az egyesületi, szakszervezeti, vállalati életről, megemlékezünk az elhunyt kollégákról.

Az Erdők Napját 1972-től segítettük szervezni külső kollégáink útján az általános-és középiskolás tanuló ifjúság bekapcsolásával, területünk különböző részein. Ezeken április- májusban 12-15 ezer diák és pedagógus vesz részt. Reméljük, hogy ez is elősegíti az ifjúságnak az erdő iránti szeretetre nevelését, az erdészek munkájának megbecsülését. 1985 az Erdők Éve: erdővédelmi konferenciát szerveztünk nyolc neves előadóval.

A nagyobb speciális munkákra 3-7 fős mukabizottságok alakultak. Ezek addig dolgoztak, amíg a munkát befejezték. Ilyen volt pl. az erdőtörvény módosításához, a vadászati törvény előkészítéséhez, a TSZ-erdőgazdálkodás távlati fejlesztésére, a szciálpolitikai javaslatok elkészítésére, az Alföld-fásítási Múzeum létesítésére alakult munkabizottság.

Előadásokat, tapasztalatcseréket vagy bemutatókat vezető tagtársaink közül megemlítünk néhány nevet, tisztelettel emlékezve azokra, akik azóta talán már elhunytak: dr. Sébor János, dr. Lámfalussy Sándor, dr. Babos Imre, dr. Káldy József, dr. Egerszegi Sándor, dr. Madas László, továbbá Magyar János, és Keresztesi Béla akadémikusok, valamint dr. Gál János, dr. Szodtfrid István, dr. Pagony Hubert, dr. Tóth Béla, dr. Igmándy Zoltán, dr. Solymos Rezső, dr. Sali Emil, dr. kovács Illés, Varga Domokos, és még sokan mások.. A sok helyi kiskunsági kolléga érdemei sem kisebbíthetők, mint az Erdőgazdaság, Erdőfelügyelőség, ERTI Állomás, vagy a Nemzeti park szakemberei. Őszinte köszönet minden tagtársunknak, akik céljaink megvalósítását, magas színvonalú előadások tartása, elméleti, vagy gyakorlati tanácsok útján segítették.


Az OEE évi közgyűlésein vagy vándorgyűlésein 10-30 tagunk és hozzátartozója vett részt 1957-től. Itt kiemelhető a Kecskeméten és körzetében tartott 1984. évi vándorgyűlés, melyet az 1934. évi kecskeméti vándorgyűlés 50 éves jubileumán szerveztünk. A szervezésben jelentős szerepet vállalt Pankotai Eszter titkárhelyettes. Mint a vándorgyűlés kiadványának beköszöntőjében az „Erdész szemmel a Kiskunságban” című lapban a szervezők írják: „Az egyesületi életnek ez a szokásos eseménye részünkről kiemelt jelentőségű, mert legutóbb éppen 50 évvel ezelőtt, 1934-ben volt Kecskeméten közgyűlés. A jeles évforduló meg kívánja tőlünk, hogy ezt az alkalmat kellő körültekintéssel, az elmúlt időszak átfogó vizsgálata és értékelése alapján arra használjuk fel, hogy beszámolónk helyes képet nyújtson kedves mindannyiunknak  az azóta itt folyt munkáról. E fél évszázad nemcsak a társadalmi és az egyéni életünkben hozott jelentős változásokat, de az erdő alakítása folytán ennek a Duna-Tisza közi tájnak az életében, és arculatában is.” A szervezésbe aktívan bekapcsolódott az Erdőfelügyelőség, az ERTI kecskeméti állomása, a Kiskunsági Nemzeti Park, Szövetkezetek és Állami Gazdaságok. Meg kell említeni, hogy ezen a vándorgyűlésen alkalmazták először az azóta már hagyománnyá vált több terepi programot, abból a célból, hogy mind teljesebben tudják bemutatni a Duna-Tisza köze különböző tájait és erdőgazdálkodását.
    A Közgyűlésre az Erdei Ferenc Művelődési központban került sor, jelmondata pedig „A Fásítás: országépítés” volt. Az elnöki megnyitó után (Dr. Herpay Imre) Király Pál főtitkár tett jelentést az egyesület munkájáról, majd Dr. Barányi László a KEFAG igazgatója, a rendező helyi csoport elnöke a homok fásításának történtéről tartott magas szakmai színvonalú előadást. Harmincöt év alatt 56.500 ha erdőt létesített az erdőgazdaság. Eredményes fásító munkát végeztek a homokhátság állami gazdaságai és szövetkezetei is.
A korreferátumok kiegészítették az előadásokat. Az előadók ismertették a Duna-Tisza közi erdők természetvédelmi jelentőségét, a Kiskunsági homokfásítások szakmai kihívásait, az itt kialakított erdőművelési eljárásokat, a Kiskunhalas környékén folytatott fenyőtermesztést, és áttekintést adtak a Bugac környékén 30 év alatt végzett erdőgazdálkodásról. A Közgyűlésen kapta meg a szakma legrangosabb kitüntetését a Bedő Albert emlékérmet Szeverényi István, a Nyárjasi Erdészet vezetője.
A Közgyűlés befejezése után Kecskemét város különleges meglepetéssel szolgált a résztvevőknek, a Városháza újonnan készített harangjátékán az erdészek tiszteletére az Erdészhimnusz hangjai csendültek fel.  A baráti találkozó az Aranyhomok Szálloda összes termeiben került megrendezésre.
Másnap a szakmai bemutatók 4 helyszínt érintettek; Kerekegyházi Erdészet, vezető Dr. Tóth Károly KNP igazgató, Nyárjasi Erdészet, vezető Dr. Walter Ferenc ERTI igazgató, Kiskunhalasi Erdészet, vezető Dr. Barányi László KEFAG igazgató, Bugaci Erdészet, vezető Dr. Gőbölös Antal Erdőfelügyelőség igazgató. A terepi bemutatók felölelték az alföldi erdőgazdálkodás teljes skáláját, bemutatták sajátosságait. A szakmai program a résztvevők körében nagy sikert, elismerést aratott. Befejezésként valamennyi csoport Bugacra utazott, ahol ünnepélyesen felavatták a szakma által erre az alkalomra épített Alföldfásítási Múzeumot. Ezzel zárult a sikeresen megszervezett 1984 évi Kecskeméti Vándogyűlés.


Tagjaink közül többen részt vettek az OEE választmány, az OEE szakosztályok, Az Erdő szerkesztőbizottsága, az OEE elnöksége, a megyei MTESZ elnökség és választmány munkájában is. Fő patronáló szervek az OEE-n és MTSZ-e kívül: Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, Kecskeméti Erdőfelügyelőség, Kecskeméti ERTI Állomás, Kiskunsági Nemzeti Park voltak.

A KEFAG üzemi lapban 1973-tól egyesületi rovatot vezettünk. Elhunyt tagtársainkról évente megemlékeztünk. Az1971-től rendszeresített 20 és 30 éves jubileumi egyesületi jelvényeket folyamatosan átnyújtottuk az arra érdemeseknek. 1985-ig négy Bedő-díjasunk van: Gera József erdész, dr. Horváth László erdőmérnök (ők sajnos már elhunytak), Ván László erdőmérnök, Szeverényi István erdész-technikus.


Sipos Sándor

A Kecskeméti Helyi Csoport története 1986-2006.-ig.

1985-ben Sipos Sándor titkár nyugdíjba vonulása után a tagság Pankotai Eszter volt tikár-helyettest választotta meg titkárrá. Az elnök Dr. Barányi László maradt, egészen 1989-ben történt nyugdíjba vonulásáig, amikor az elnök az Erdőgazdaság új igazgatója, Sódar Pál lett. Pankotai Eszter titkársága alatt az egyesületi élet igen aktív volt, de főként a helyi csoport vezetősége részvételével. A titkár aktív szerepet vállalt az egyesület Választmányában, vezető szerepet játszott a MTESZ megyei szervezetében. A teljes tagságot érintő rendezvények száma azonban kevesebb lett.

1992-ben Pankotai Eszter nyugdíjba vonult, a titkár Bognár Gábor lett, az elnök továbbra is Sódar Pál a KEFAG igazgatója, majd vezérigazgatója maradt. Egy hosszú, 2006-ig terjedő aktív időszak kezdődött a helyi csoport életében.
A társadalmi – politikai változások szakmánkban is éreztették hatásukat. A változások az erdőket és az erdészeti szakmát is érintették. Széthullottak a TSz-ek, Állami Gazdaságok, jelentős erdőterületek maradtak gazda nélkül. Az állami erdőterületek egy része is privatizáció alá került. Fontos és alapvető kérdéssé vált a magyar erdők és erdőgazdálkodás sorsa. Egyesületünk életét is meghatározták ezek sorsdöntő kérdések, országos jelentőségű tanácskozások szervezésére került sor Sódar Pál elnökünk kezdeményezésére. 1990-ben az ágazati vezetők Bugacon tanácskoztak az állami erdők szervezeti, privatizációs, és vadgazdálkodási kérdéseiben. 1992-ben Bugacon az összevont országos titkári értekezlet fő témái szintén ezen kérdések közül kerültek ki.1993-ban az Alföld-program keretében az alföld-fásítás kérdéskörében rendezett országos tanácskozás is Bugachoz kötődik. A 120 résztvevő közül 8 minisztériumi tárca képviselője és számos országgyűlési képviselő vett részt.
     Mindenképpen első helyen kell kiemelni hazánk miniszterelnökének látogatását. 1994 májusában, a Nyíri erdőben szervezett „Erdészeti fórumon”, több száz erdész szakember vett részt, melynek meghívottja volt Boross Péter miniszterelnök is, aki hozzászólásában pozitív kormányzati hozzáállást ígért az erdész szakma által felvetett kérdésekre.

 Az új Hcs. vezetés mindent megtett, hogy tagjaink első kézből szerezzenek információkat és felújítottuk a közvetlenül tagtársaink számára szervezett szakmai tájékoztatókat. 60-80 fő tagtársunk gyűlt össze az évi rendszerességgel megtartott rendezvényeken, ahol szakmánk első számú vezetői és a minisztérium illetékes magas rangú képviselői adtak tájékoztatást, kérdésekre válaszoltak. Előadásokat tartott többek között Dauner Márton, Barátossy Gábor, Halász Gábor, Pintér István, Szabados János, Dr. Gőbölös Antal, az FVM részről több államtitkár és helyettes államtitkár a Kecskeméten, Bugacon, Kiskunhalason és Pirtón rendezett összejöveteleken.
Egyesületünk vezetői is több alkalommal adtak tájékoztatást az OEE munkájáról, Schmotzer András, Káldy József, Cserép János elnökök, Barátossy Gábor és Ormos Balázs főtitkárok, Pápai Gábor az Erdészeti Lapok főszerkesztője is találkozott kötetlen eszmecsere kereti között a tagsággal.
Továbbra is hangsúlyt kaptak a tudományos igényességű előadások, csak néhány emlékezetes előadást kiemelve: Dr. Szodfridt István, Dr. Rédey Károly, Dr. Veperdi Gábor, Koltay András, Dr. Bartha Dénes, Dr. Tóth József, Dr. Molnár Sándor, Dr. Tóth Károly, Dr. Lett Béla, Dr. Csóka György, stb.
Az erdők privatizációja megyénket kiemelten érintette, hiszen magas volt az ÁG és TSZ erdők aránya. Bács megyében az erdők mintegy 50%-a magántulajdonba került. Az ÁG, TSZ szektorban dolgozó tagtársaink nagy része elvesztette munkáját, magánszektorba kényszerült, vagy erdészeti vállalkozó lett. A helyi csoport ezekkel a kollégákkal külön foglalkozott, ezért nem hagyták el az egyesületet, hanem továbbra is aktív tagok maradtak.
Ennek, valamint a színes, a tagság teljes körét felölelő egyesületi programoknak köszönhető, hogy amíg Egyesületünk taglétszáma ebben az időszakban országosan mintegy harmadával csökkent, itt az 1992 évi 135 főről 2002 évre 200 fő fölé emelkedett a taglétszám, ami azután ezen a szinten állandósult!
Időközben lassan beindult a magán-erdőgazdálkodás, melyhez a helyi csoport saját eszközeivel igyekezett hozzájárulni. Az előbb felsorolt rendezvények, az új erdőtörvénnyel- mely 1996-ban jelent meg-, kapcsolatosan tartott tájékoztatók, melyben a vezető szerepet az Erdőfelügyelőség, ill. jogutódja az ÁESZ, valamint a KEFAG Rt. vitte, sokat segített az új információk és tennivalók elsajátításában. Egyre több nem erdész végzettségű, de a magánerdő-gazdálkodásban érdekelt lett a helyi csoport tagja.
Az NFA által kezelt területeket ellenőrző Birtokhasznosítási Bizottságba civil szervezetként a Bács megyében OEE delegáltként 68 településen a helyi csoport tagjai vesznek részt, amiért Egyesületünk jelentős anyagi támogatásban részesül.

1996 márciusában Göncz Árpád köztársasági elnök tett villámlátogatást a KFFAG Rt-nél. Az Rt központjában meghallgatott tájékoztatók után az Elnök úr a bugaci erdészetet látogatta meg, ahol megismerhettük közvetlen személyiségét. Különösen Dr. Horváth László nyugalmazott erdészetvezetővel folytatott vidám, jó hangulatú beszélgetést. A program összeállításában és lebonyolításában a helyi csoport is tevékenyen részt vett.

A helyi csoport vezetése kiemelt figyelmet fordított a társ helyi csoportokhoz szervezendő szakmai kirándulások, tanulmányutak évenkénti megszervezésére. 1993-tól minden évben szervezte és vezette a Hcs. titkára ezeket a két napos utakat, a tagok megismerték az ország egyesületi csoportjait, tájait, az ottani erdőket, erdőgazdálkodási sajátosságokat. Ezek a kiválóan sikerült kirándulások nemcsak új ismereteket, barátokat jelentettek, hanem taglétszám növekedéséhez is hozzájárultak. Az évente szervezett utak száraz felsorolása helyett álljon itt néhány különösen emlékezetes út: a Győri Helyi csoporthoz, ahol Csontos István vezetésével ismerkedtünk a Szigetközzel, majd másnap Szlovákiában néztük meg az akkor épült bősi vízlépcsőt. Emlékezetesek maradnak a Keszthelyi, Nagykanizsai, Pécsi, Pilisi, Egri, Nyírségi utak, vagy a Soproni és Zempléni kirándulások, melyekkel ausztriai és szlovákiai utakat is összekapcsoltunk. Természetesen közben ide is látogattak társcsoportok, emlékezetes például a Keszthelyiek látogatása Bugacon, ahol az esti baráti beszélgetés olyan kiválóan sikerült, hogy az elfogyott italnemű pótlására a közeli boltot éjszaka ki kellett nyittatni. Megemlítendő még a győri, egri, nagykanizsai, pécsi, szegedi kollégák látogatása.
Jó kapcsolatot alakított ki a KEFAG és a helyi csoport a szlovák (Kassai) és erdélyi (Maros-vásárhelyi) erdőgazdaságokkal, ami szintén több kölcsönös szakmai utat, nyaralási vagy síelési lehetőséget jelentett.
Aktívan részt vett a helyi csoport a KEFAG Rt által szponzorált évi rendszerességgel szervezett alkalmanként 100-120 főt megmozgató nyugdíjas találkozók, valamint 1995 óta a térség erdészei számára szervezett Erdészbál megrendezésében.
Ebben az időszakban a helyi csoport igen jó kapcsolatot épített ki a MTESZ Bács-megyei Szervezetével, ezen belül az OMBKE Olajbányász és Fémkohász Szakosztályaival. 1995-ben a MTESZ 30 éves évfordulójára szervezett ünnepi emlékülésen előadással szerepeltünk, és kiállítási anyaggal mutattuk be az Országos Erdészeti Egyesületet.
Ugyanúgy jelentős részt vállaltunk 1997-től, a Magyar Tudomány Napja alkalmából rendezett megyei ünnepi üléseken, ahol színvonalas előadásokkal méltán képviseltük szakmánkat és egyesületünket.
Bányász kollégáinkkal több közös rendezvényünk is volt, melyek közül kiemelkedik 1996-ban a Nyíri erdészháznál rendezett Szent-Borbála ünnepség, és az ezt követő hangulatos szakestély. A bányászokkal a selmeci szellem keretében kiépített jó kapcsolat töretlenül ívelte át ezt az időszakot, amely néhány Erdélyi és Selmecbányi utat is jelentett, és állandó részvételt a 2000 óta megrendezett országos Bányász – Kohász – Erdész  találkozókon.
    Évente rendszeresen részt vehettünk Egyesültünk által szervezett Vándorgyűléseken. Külön köszönet a KEFAG Rt-nek az anyagi segítségéért így lehetőség volt arra, hogy szakmánk legnagyobb eseményein évente tagjaink közül 30-50 fő legyen jelen. Évente itt kerül sor a szakmai kitüntetések átadására, büszkén jelenthetjük ki, hogy ebben az időszakban csoportunk több tagja is kitüntetést kapott: Bedő Albert díjat Dr. Gőbölös Antal, Dr. Tóth József, Kaán Károly díjat Dr. Papp László, valamint évente egy tagtársunk kitüntető oklevelet vehetett át.
    Mihályka Tibor tagtársunk a térség erdőgazdálkodásának hőskoráról írt kitűnő munkája, az „Emlékek a Duna-Tisza közi erdőgazdálkodásról” című könyv 2005-ben jelent meg a KEFAG Rt. anyagi támogatásával. Az 1950-es, 60-as évek gazdálkodását, szervezetét, sikereket és nehézségeket, az egyes embereket bemutató mű dokumentációs értékű, melyből képet kaphatunk elődeink munkájáról, tájformáló alkotásukról, a kezük nyomán született alföldi erdőkről.
A végén meg kell emlékezni az időszak és a helyi csoport legsikeresebb önálló vállalkozásáról, az Erdészklubról. Az ötlet Sódar Pál helyi csoport elnöké volt, aki biztosan nem számított arra, hogy egy igazi sikertörténet veszi kezdetét, hiszen azóta, immár tíz éve töretlen lendülettel, havi rendszerességgel működik a kecskeméti Erdészklub. Az első év összejöveteleinek színhelye a Kecskeméti Arborétum volt, ahol a résztvevők, az első időkben alkalmanként mintegy 10 fő, rövid arborétumi séta után beszélgettek, egy pohár ital, pogácsa vagy zsíros kenyér mellett anekdotáztak, régi történeteket idéztek fel. Folyamatosan emelkedett a résztvevők száma, a színhelyet át kellett tenni a KEFAG központi tárgyalójába. Gondoskodni kellett szakmai programokról is, ezért minden alkalommal valamilyen tartalom töltötte meg a klubrendezvényeket. Előadások szervezésére került sor szakmai és kulturális témákkal, úti beszámolókkal. Az előadásokat a Hcs. tagjai, valamint meghívott előadók prezentálták.
Időközben kialakult az Erdészklub „törzsközönsége”, főként nyugdíjas erdészek, erdőmérnökök, régi erdőgazdasági dolgozók, volt Tsz és állami gazdasági erdészek, de több volt erdőgazdasági fizikai dolgozó is színesítette a palettát. A klubtagok száma már meghaladta a 30 főt, akik várták már a hónap második szerdáját egy kis szakmát érintő megbeszélésre, találkozásra, eszmecserére. A nyári időszak a kihelyezett, szakmai programmal fűszerezett összejöveteleket jelentett Kecskemét közeli helyszínekre, májustól szeptemberig. Program szerencsére mindig akadt, ezt vállalták magán erdőgazdálkodók, erdészeti vállalkozók A szakmai program általában egy-egy erdősítés vagy fahasználat megtekintése volt, helyszíni szakmai vitákkal fűszerezve, majd baráti beszélgetés egy könnyű uzsonna és pohár bor mellett zárta a napot.
Néhány emlékezetes pillanat az elmúlt tíz év eseményeiből. Előadások Dr. Tóth Károlytól természetvédelmi, Dr. Tóth Józseftől erdővédelmi, Dr. Barányi Lászlótól vadászati témákban. Több vendég volt a MTESZ-től és az OEE elnöksége részéről. Megható színfoltja a klub programjainak az idősebb kollégák életútját bemutató önvallomása. Emlékezetes marad Szeverényi István második világháborús emlékeiről szóló előadása, vagy Barányi László személyes jellegű „hogyan lettem igazgató” című visszaemlékezése. Sajnos több kollégánk távozása miatt ezek egy része már megismételhetetlen. Klubrendezvény keretei között ünnepelte a tagság Dr. Tóth József „Bedő Albert” díját, és köszöntötte Sódar Pált, aki öt cikluson keresztül volt helyi csoportunk elnöke. Természetesen ezek csak kiragadott pillanatképek az Erdészklub 10 éves gazdag történetéből, amely reméljük töretlenül folytatódik tovább.

2006-ban nyugdíjba vonulásuk miatt Sódar Pál elnök és Bognár Gábor titkár leköszönt, és átadta a stafétát a megválasztott új vezetésnek, Kiss Béla elnöknek és Koczka Zoltán titkárnak, akik azzal a szép, de nehéz feladattal kezdték működésüket, hogy ismét egyesületi vándorgyűlést rendezett 2007-ben a Kecskeméti helyi csoport.


Bognár Gábor


"Szikes földeken, homokbuckák között csak anyai gond és szorgalom nevelhet fát." - Ennek a nagyon fontos mondatnak a szellemisége hatotta át az  Országos Erdészeti Egyesület 138. vándorgyűlését.

Az aranyhomok fővárosa Kecskemét harmadszor fogadta az erdészek nagy családját egy baráti, szakmai találkozóra, hogy megmutathassa a kiskunsági tájat és az itt található erdőket.
Harmadszor adhattunk számot az általunk kezelt erdőkben végzett munkáról, beszámolva mindennapi problémáinkról, bemutatva eredményeinket.
1934-1984-2007 Három évszám, három korszak, három különböző társadalmi környezet. Minden korban mások a társadalom elvárásai az erdővel szemben. Más lehet a cél politikailag is és mindezek új gazdasági célokat, új feladatokat határozhatnak meg a szakmának is, melyről beszélnünk kell.   
1934-ben az egyesület közgyűlésén megfogalmazódik, hogy "…ha sikerülne elérni a célt, amit magunk elé tűztünk, nem csak sok ezer hold, ma alig termő magyar föld válnék a nemzeti vagyon jelentős alkotó elemévé, de sokszor tízezer magyar testvérünk nyerné el magában az erdőgazdálkodásban és még inkább a termékék feldolgozásában azt, ami annyira hiányzik: a munkát, a kenyeret, a nyugodt megélhetést."
1984-ben a közgyűlés köszöntőjében pedig az hangzik el, hogy "ötven éve elődeinknek az alföldfásítás előkészítése mellett a gyakorlati végrehajtásból kevés jutott, nekünk annál több. Az a lehetőség, ami számunkra itt megnyílt, mindennapunk munkájává vált. Eredményeinket és tevékenységünket értékeljék úgy, mint az Alföld sívó homokján végzett munkánk gyümölcsét."
165.800 ha erdő jelenti ezt a gyümölcsöt - fogalmazta meg Kiss Béla, csoportunk elnöke a vándorgyűlés ünnepi közgyűlésén-, mellyel elődeink - s már mi magunk is - hozzájárultunk az embereknek munkát, megélhetést és egy élhetőbb környezetet biztosító táj kialakításában. S mi milyen célt tűzhetünk ki magunknak, mit üzenhetünk a társadalom, a jövő felé?        
 
Mi erdészek továbbra is hiszünk az összefogás erejében, a közös célokért tett erőfeszítéseink eredményében! Hiszünk akkor is, ha korunk gyorsan változó világában a társadalmi és politikai elismerés elmarad, ha továbbra is az agrárágazat mostohagyermekei vagyunk. Óvjuk, védjük erdeinket, gondoskodunk a benne termő faanyag felhasználásáról. Mindennapi tevékenységünk során maradéktalanul megteremtjük az erdő sokrétű funkciójának összhangját.
A vándorgyűlés első napján nyolc terepi program keretében (Kecskemét város és Arborétuma, Juniperus kert és Vackor Vár erdei iskola, Solt Duna ártér, Fülöpháza-Ágasegyháza gyalogtúra, Bugac, Izsák magánerdő gazdálkodás, ÖKOPAL raklapüzem, Császártöltés-Kecel hadipark) adhattunk átfogó keresztmetszetet a homokhátságon folyó erdőgazdálkodásról, közjóléti és kulturális tevékenységekről.
  A programot dr. Pethő József az OEE elnöke az ünnepi közgyűlésen a következő szavakkal méltatta:  
"Azt gondolom, hogy a kecskeméti vándorgyűlés a szakmai hit diadala volt, amit ezúton is szeretnék megköszönni a kecskeméti kollégáinknak. Ha valaki az erdei humán ökológiát meg akarja ismerni, az jöjjön el ide, mert a tegnapi nap során mindenki nagyon jó iskolapéldáját kapta annak, hogy hogyan kell az erdővel közelíteni gyermek és ember felé, hogyan kell az erdőben kulturáltan viselkedni. Ez nagy teljesítmény, amelyet felsőfokon mutattak be a kecskeméti erdészek."
A 2007. évi vándorgyűlésen Bedő Albert díjban részesült dr. Barányi László csoportunk néhai elnöke, Kaán Károly díjban részesült Bognár Gábor csoportunk volt titkára.
A megválasztott új vezetőség elsődleges célja a korábban nagyon jól működő egyesületi élet színvonalának megtartásán túl annak nyomtatott formában a tagság és egyéb érdekelt felekhez történő mind szélesebb körű eljuttatása, a kommunikáció egy új formájának bevezetése. Ennek megvalósításaként - a KEFAG Zrt. anyagi támogatása mellett - a ciklus első három évében egy-egy, a helyi csoport éves életét bemutató, azt magas szinten dokumentáló Hirlevél jelent meg, amit elektronikus formátumban több internetes szakmai portálon is megjelentettünk. A hagyományokhoz híven nyári szünet kivételével folytatódtak az Erdészklub rendezvények. Minden évben - őszi kirándulás keretében - ellátogattunk egy-egy társegyesületi csoporthoz is, az alföldi tájtól különböző erdőgazdasági tájakra. Vendéglátóink e szakmai utakon a Bükki Nemzeti Park, Egri-, Sárospataki-, Balassagyarmati H.Cs. munkatársai voltak.

Koczka Zoltán