Majer Antal születésének 100. évfordulója alkalmából a Bakonyerdő Zrt. szervezésében megemlékezést volt a Farkasgyepűi Erdészet forrasztókői egzótásában. A megemlékezésen Prof. dr. Bidló András dékán, és prof. dr. Lakatos Ferenc Intézetigazgató vettek részt a Soproni Egyetem képviseletében.
Száz éve (1920) született prof. dr. h.c. dr. Majer Antal, az Erdőműveléstan Tanszék korábbi vezetője. 1944-ben, jeles eredménnyel szerezte meg erdőmérnöki oklevelét és még ebben az évben munkába állt a Veszprémi Erdőhivatalnál.
1945-ben már a Szentgáli Erdőgondnokság vezetője, majd 1946-47-ben a Franciavágási Fűrész- és Vasútüzemnél üzemvezető. 1948 és 1950 között az Ugodi Erdőgondnokság vezetője, ezután 1953-ig az Ugodi Erdőgazdaság igazgatóhelyettes-főmérnöke.
E mellett 1951-től, akadémiai ösztöndíjasként az Erdészeti Tudományos Intézet is foglalkoztatta. Majer Antal végül 1953 nyarán a kutatómunka mellett döntött, és az ERTI munkatársa lett. 1957-61-ig az Erdőművelési Osztály vezetője volt. Ekkor az Alma Mater hívó szavára Sopronba ment, és 1985-ös nyugdíjba vonulásáig az Erdőműveléstani Tanszéket vezette. Iskolateremtő egyéniség és szenvedélyes kutató-oktató volt.
Meggyőződése volt, hogy a szakmai-gyakorlati és tudományos tevékenységet nem lehet szétválasztani. A gyakorlati problémákat mindig tudományos alapossággal igyekezett megoldani, ugyanakkor tudományos téziseit szigorúan gyakorlati tapasztalatokra építette. Kutató tevékenységét a Bakonyban kezdte, célja a bükkösök természetes felújításának ökológiai alapokra helyezése volt, innen jutott el az erdőtipológiához.
Oktatóként szigorú és következetes volt. Sokat adott, és sokat is követelt. Szerinte „két szép felemelő hivatás van az életben: az emberek és az erdő nevelése”. Számára minkettő megadatott. Előadásaiból sugárzott az erdő és a természet szeretete.
Két rendkívül színvonalas szakkönyve jelent meg: ’A Bakony tiszafása’ 1980-ban, valamint a ’Fenyves a Bakonyalján’ 1988-ban.
Nem volt szakbarbár, hatalmas szakmai tudásához mély humán műveltség is társult. Az erdőművelési tárgyak záró fejezete Nála az erdőesztétika volt, ahol az erdő zenével, irorodalommal és képzőművészettel való kapcsolatát mutatta be színesen hallgatóinak. Utólsó megjelent könyve „Az erdő poézise. Líra az erdőről: fákról, fényről, csendről” címen jelent meg, 1993-ban.
Forrás: SOE EMK
Fotók: Mőcsényi Miklós/FATÁJ ONline
Hírszerkesztő: Nagy László