
Ősszel igazi színkavalkád várja a kirándulókat az erdőben, ám a szemet gyönyörködtető, lábunk alatt ropogó sárgáspiros levélpaplan nemcsak szép, hanem nagyon hasznos is.
Amikor a levél lehull a fáról, egy korszak véget ér, de ahogy tartja a mondás, valaminek a vége mindig egy újnak a kezdete. Az avar ugyanis az életfenntartó tápanyagkörforgás szerves része, és számos fontos szerepe van a természetben. De vajon melyek ezek? Nagy Józsefet, a SEFAG Zrt. Iharosi Erdészetének kerületvezető erdészét, az 2024. évi Év Erdésze verseny területi előválogatójának győztesét kérdeztük a témáról.
Az avar jó hatással van az erdők megújulására, a lágyszárú növényzet természetességére, így segítve a fajösszetétel fenntartását.
A lassan lebomló, felhalmozódott levéltömeg bőséges tápanyagforrása a talajnak, a fák által felszívott tápanyagok jelentős része is az avarból származik. A levélpaplan alatt – a növényi anyagok bomlástermékeiből – a mikrobák lebontó tevékenységének eredményeképpen humusz képződik, mely a talaj egyik fontos alkotóeleme, hozzájárul a termőképesség fenntartásához, javítja a talaj szerkezetét, víz-, levegő- és hőgazdálkodását.
A lombtakaró meggátolja a talajfelszín összetömörödését, védi, nedvesen tartja és csökkenti a kipárolgását azáltal, hogy jelentős mennyiségű vizet képes elraktározni (a kutatások szerint 1 kilogramm avar akár 2 liter vizet), illetve a csapadékból visszatartani, melyet elvezet a talaj mélyebb rétegei felé” – magyarázza Nagy József.
Ahol víz van, ott élet is van, és mivel a lombtakaró alja szinte mindig nyirkos, a nedvességkedvelő élőlények egész serege – különböző rovarok eltérő fejlődési állapotban (peték, lárvák, bábok), pókok, férgek, csigák – él benne. Egyesek számára a lombtakaró nem csak búvóhely, a lebomló szerves anyag táplálékot is nyújt. Az avar rejteket kínál a téli álmot alvó állatoknak, jó szolgálatot tehet például a békáknak, a szalamandráknak, a sünöknek és a peléknek, ők a hideg idő beállta előtt bevackolják magukat az avarpaplanba. Mindezeket vegyük figyelembe őszi-téli erdei kiruccanásaink alkalmával, és ne túrjuk szét a levélkupacokat, hiszen ezzel megpecsételhetjük a benne menedéket kereső kis hétalvók sorsát.
Erdészként a fakitermelést követően, a terület takarításakor kiemelten kérem a fagyűjtőket, hogy az avar értékes rétegét hagyják érintetlenül, mert az ott van a legjobb helyen. Gondoljunk erre az őszi kerti munkák idején is, és lehetőség szerint hagyjunk a kertben hullott levelet, ezzel is segítve a téli álmot alvó állatokat.
Hőszigetelő képessége révén a vastag levélpaplan a növények föld alatti részeit (gyökereket, hagymákat, gumókat) megvédi a fagyoktól. Ha mégis összegyűjtjük a leveleket, a környezetszennyező égetés helyett inkább komposztáljunk, így kiváló tápanyagforrást nyerünk a növényeink számára, ezzel is elősegítve a biológiai körforgást. Így egészségesebb és stabilabb ökoszisztémát teremthetünk a közvetlen környezetünkben” – tanácsolja a szakember.
Forrás: A Mi Erdőnk
Fotók: Szigeti Edit/SEFAG Zrt.
Hírszerkesztő: Nagy László