Magyarországon ez idáig nem jelent meg olyan idegenhonos, inváziós rovarfaj, amely a tölgyeseinkre hosszabb távon akkora veszélyt jelentene, mint a tölgy-csipkéspoloska.
Öt év alatt mintegy harmincszorosára nőtt a tölgy-csipkéspoloska által fertőzött erdőterületek nagysága az Északerdő Zrt. illetékességi területén – közölte az állami erdészeti társaság érdeklődésünkre. Mint korábban megírtuk, az Észak-Amerikából Európába behurcolt kártevő rohamosan terjed a kontinensen. Európában 20, hazánkban körülbelül 10 éve bukkant fel, azóta az egész országban elszaporodott.
Nem kivétel ez alól Észak-Magyarország sem. Elsősorban a tölgyeket támadja a pár milliméteres, átlátszó rovar, milliószámra lepi a növényt és a leveléből kiszívja a nedvességet, a levelek károsodása pedig olyan fontos életfolyamatokat gátol, mint a fotoszintézis. Ennek legszembetűnőbb jele a lombozat idő előtti – már akár júniusban bekövetkező – fakulása.
Az Északerdő Zrt. erdőművelési vezetője, Bányai Péter által jegyzett, munkatársunkhoz eljuttatott válaszlevélből kiderül: a tölgycsipkés poloska jelenléte az Északi-középhegység erdeiben az elmúlt 5-6 évben öltött látványos mértéket. Az Északerdő Zrt. által kezelt Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei erdőterületeken a tölgyesekben, cseresekben mindenhol jelen van. Szaporodására jellemző, hogy míg 2019-ben 1100 hektár volt az erősen fertőzött terület nagysága, 2022-ben már 30 ezer, 2023-ban pedig ettől valamivel kevesebb, de még mindig óriási, 28 ezer hektár.
A tájékoztatásból az is kiderül, hogy egyelőre komolyabb erdőpusztulást nem okozott a károsítás, de az aszállyal együtt a faállományok legyengüléséhez jelentősen hozzájárul. Ráadásul a makktermés évek óta elmarad a károsított erdőkben, ezért azok természetes úton történő felújítása nehézséget jelent majd a szakembereknek. A tapasztalatok szerint a hűvös, csapadékos tavasz és a csapadékos nyár a károsítás mértékét nem veti vissza, csak néhány héttel eltolja azt. Az enyhe tél és a száraz meleg időjárás viszont egyértelműen kedvez az elterjedésének – közölte Bányai Péter. A tölgy-csipkéspoloska terjedése országos jelentőségű ügy, esetében a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet folytat vizsgálatokat.
A Nemzeti Földügyi Központ már 2018-ban kiadott egy szakmai anyagot a szakemberek számára az újfajta, egyelőre természetes ellenséggel nem rendelkező, de rendkívül szapora kártevővel kapcsolatos tudnivalókról. Az ebben foglaltak alapján a tölgy-csipkéspoloska Magyarországon mintegy 600 ezer hektárnyi erdőre jelent potenciális veszélyt. A szakmai anyag a várható hatások között említi a fotoszintézis romlása mellett a fák betegségre való hajlamának növekedését, valamint áttételesen azokra – a nem ritkán védett – rovarokra gyakorolt negatív hatását, amelyeknek a tölgyfák jelentik az életteret. Az összegzés szerint 650 olyan rovarfaj van, amelynek élettere kapcsolódik valamilyen módon a tölgyfákhoz, ebből 300 kimondottan tölgyspecialista. A körlevél készítői piros keretben, piros betűkkel erősítették meg: Magyarországon ez idáig nem jelent meg olyan idegenhonos, inváziós rovarfaj, amely erdeinkre (tölgyeseinkre) nézve hosszabb távon ekkora veszélyt jelentene. Éppen ezért a szakemberek most azt kutatják, hogyan lehetne gyéríteni az invazív poloskafajt és megállítani az intenzív terjedését.
A szakmai iránymutatásból kiderül, kiterjedt vegyszeres védekezés a magas költségek, a megkérdőjelezhető hatékonyság, illetve a drasztikus mellékhatások miatt szóba sem jöhet. Így a védekezésnek aligha látszik más módja, mint az úgynevezett klasszikus biológiai védekezés. Ennek lényege az, hogy az invázióssá vált idegenhonos faj őshazájából olyan természetes ellenségeket telepítenek be az újonnan elözönlött területekre, amiktől a faj népességének érdemi szabályozása várható. Erre akkor kerülhet sor, ha a faj jelentősége bizonyítottan indokolja a lépést. Ugyanakkor ezt természetesen komoly, célirányos vizsgálatoknak kell megelőzni, tekintettel a nem kívánt mellékhatások kockázatára..
Forrás: boon.hu
Szerző: Bódisz Attila
Fotók: Dr. Csóka György
Hírszerkesztő: Nagy László