"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Ivóviz kondenzálható a levegőből a stilizált fát megjelenítő Warka-tornyok segítségével

Ivóviz kondenzálható a levegőből a stilizált fát megjelenítő Warka-tornyok segítségével

A tiszta víz hiányának problémája világszerte több mint egy milliárd embert érint. De vizet nem csak a földből nyerhetünk, a légkör mindenhol adott és tartalmazza a víz elképzelhető legtisztább formáját. Ebből kifolyólag lehetővé válik, hogy egy ügyes szerkezettel ivóvízhez jussunk még a legaszályosabb, legszárazabb helyeken is.

Földünk számos országában még korunkban sem könnyű vízhez jutni, a legközelebbi „forrás” nemritkán többórányi távolságban van, a tavak sekélyek és védtelenek, ezért gyakran szennyezettek, és természetesen osztozni kell rajta az állatokkal.

Arturo Vittori 2012-ben sorsdöntő jelentőségű látogatást tett Etiópia északkeleti régiójában, ahol elkülönült kis közösségek próbálnak boldogulni folyóvíz, áram és toalett nélkül. A lehangoló valóság súlyát ugyan némileg enyhíteni próbálja a természeti környezet szépsége, de az emberhez méltó élethez ennél mégis kicsit több szükségeltetik. Hasonlóképpen gondolhatta ezt ő is, mert mióta látta ezeket a feltételeket küldetésének tekinti, hogy megoldást találjon erre az égetően fontos problémára, és ivóvizet biztosítson a rászorulóknak. Ezért vette kezdetét a „Warka Tower” projekt megvalósítása.

Az elnevezését az Etiópiában őshonos, óriási vad fügefa (Ficus vasta) helyi neve után kapta. A warka-fa fontos eleme az ottani ökoszisztémának, valamint kulturális szerepet is betölt, hiszen nagy becsben tartott árnyékos gyülekezőhelye a közösség tagjainak, és természetesen gyümölccsel is szolgál. A vízgyűjtőt tehát az elejétől fogva úgy tervezték, hogy képes legyen hasonló funkciókat betölteni.

A Warka Water alakja egy stilizált fát jelenít meg, mely a kondenzációt elősegítő speciális hálók segítségével naponta képes akár 100 liter vizet kiszivattyúzni a száraz etióp légkörből.

Legfőbb értékei között olyan lényeges szempontokat találunk, mint hogy rendkívül könnyű, alacsony beruházási költségeket igényel, egyszerű a kivitelezése és a használata, független az infrastruktúrától, tiszteletet mutat a környezet iránt, mely kivételesen szép építészeti megoldással párosul.

Az olasz építész alázatosan tanulmányozta a helyi kultúrát, a kézművességet, az építkezési eljárásokat, az elfeledett, ősi hagyományokat, azután ezekre alapozva készítette el a terveit. Ezért nem tartja igazán magáénak ezt a „felfedezést”, sokkal inkább tekinti az elfeledett tudás felelevenítésének, mivel múltban több ősi civilizáció alkalmazott különféle stratégiákat a víz levegőből történő gyűjtésére. 2015-ben készült el az első kísérleti warka torony a dél-etiópiai Dorze-ban, ami sikerként könyvelhető el.

A szerkezet vázát bambuszból készítik, erre speciális poliészterszövet támaszkodik, ami a hideg felületén csapdába ejti a levegő víztartalmát és folyékony vízzé alakítja. A toronyból különféle formák készültek, és van már warka ház (aktív építmény) is, mely a vízgyűjtést a lakótér körül végzi, majd a víz bevezetődik a ház alatti tárolóba.

Mind Arturo Vittorira, mind az általa megálmodott vízgyűjtő alkalmatosságra igaz, hogy körülötte találkozhatnak, összegyűlhetnek, tapasztalatokat cserélhetnek az emberek. Olyan nemes célok érintettek még ebben a projektben, mint az egészségügyi feltételek javítása, a csecsemő-halandóság csökkentése, a lakókörnyezet biztonságának javítása, a helyi gazdaság megerősítése, a kulturális értékek megőrzése, és nem utolsó sorban több időt biztosítani a nőknek a gyermekgondozásra.

A közelmúltban több helyen (Haiti, Madagaszkár, Kolumbia, Brazília, India, Sumba és Kamerun) találtak hasonló problémákat, ahol szintén elkél a segítség. Így jelenleg folyamatban van a Warka falu építése Kamerunban, és az elképzelések szerint eljuttatják Haitire és ahova még csak tudják, csak legyen elég sok nagylelkű adományozó.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Fotók: Autodesk-DeZeen

Hírszerkesztő: Nagy László