Szerző:Horváth Péter Brúnó
Április 26-án az Erdészeti Lapok főszerkesztője élménybeszámolón alapuló ismertető előadást tartott a lap másfél évszázados történetéről. Kialakulása időszakát sokáig részletezte, kalapot emelve Wagner Károly és Divald Adolf alapítók előtt. Az akkori politikai, társadalmi hangulatot jellemezte a „Magyarizmus” című írás felidézésével: „a magyarizmus, a mitül már régen féltünk – az erdöszetben is kezd garázdálkodni…” A magánkiadásban induló magyar nyelvű (!) lap megjelenését a kor hatalmasai intézkedéseikkel akadályozták, amelyre megoldást adott, hogy a lapot az Egyesület keretein belüli adják ki.
Ezt követően szárnyalt az erdészeti szakirodalom hazánkban, a lap Bedő Albert szerkesztésében jelenik meg majd 30 éven keresztül. Aztán a vészkorszakról is hallhattunk: Rákosi alatt elvették az egyesület székházát, megszüntették az Erdészeti Lapok kiadását.
Pápai Gábor a rendszerváltás követő 20 év főszerkesztője, aki újjáélesztette az egyesületi folyóiratot, megtöltve azt az egyesületi élet mindennapjaival, szakmai vitáival, élménybeszámolóival, vagy akár a legújabb kutatási eredmények közzétételével. Szerkesztési vezérgondolata, mely szerint: első az ember, aztán az egyesület, majd csak a szakma, végig vezette a kezét a lapszerkesztésben. Írásai, fotói mind az emberre, az erdészre fókuszáltak.
Kérdésre válaszolva nagyon sikeres és kiváló lapként jellemezte a második évfolyamánál tartó Mi Erdőnk kiadványt, amelyre már régóta szüksége volt a szakmánknak. Már csak a széleskörű terjesztés megoldását kell megoldani a teljes siker érdekében. Fontos csatorna ez is az erdészmunka megismertetésére, hiszen minket a tetteinken keresztül ítél meg a közvélemény.
Pápai Gábor az előadása végén búcsúzott is, hiszen augusztus végén nyugdíjba vonul. Utódjának – Nagy Lászlónak – sok sikert, nem utolsó sorban sok írást kívánt – amelyre nehéz rávenni az egyesületi tagságot. Felidézte a pillanatot, mikor Jerome René bácsitól vette át a stafétát, akkori tanácsai mostani utódjának is szólnak: „Gábor ne aggódj, a lapoknak az a tulajdonsága, hogy mindig megjelenik.” valamint „Soha ne ígérj semmit!”. Utalva arra, hogy a „nyomda ördöge” kiismerhetetlen lény, a legaprólékosabb előkészítés ellenére is a váratlan helyzetekben tréfálja meg a lelkiismeretes szerkesztőt.
Forrás: Nagy László