"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

"Kidőlt a Nagy Tölgyfa"

"Kidőlt a Nagy Tölgyfa"

Szerző:Nagy Lajos

Életének 74. évében hosszantartó, súlyos betegség után elhunyt Bacsó Lajos erdésztechnikus, nyugalmazott kerületvezető erdész.

Tudtam betegségéről, s arról is, hogy súlyos állapotban kórházba került Húsvét második napján. Amikor kórházba kerülését követő néhány nappal felesége, Malvinka telefonhívását fogadtam reméltem, hogy Lajos bácsi állapotának javulásáról kapok hírt. Malvinka fájdalmas szavai azonban így hangzottak: „Kidőlt a Nagy Tölgyfa.” Ez a néhány szó egyszerre volt tragikus és nagyszerűen kifejező. Nem sok erdészt ismerek, aki ilyen hosszú időn keresztül, megszakítás nélkül szolgálta volna a putnoki erdők, mindenekelőtt a zsuponyó-völgyi tölgyesek ügyét, mint Ő.

Szakmai pályafutásának kezdete óta tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek.Búcsúztatójára 2012. április 30-án került sor Putnokon.

1938-ban született Putnokon, itt nevelkedett, s itt kezdte tanulmányait. Az általános iskola elvégzése után 1953 szeptemberétől a Soproni Erdészeti Technikum kiváló tanárai készítették fel az eljövendő erdész életre. 1957-ben szerezte meg erdésztechnikusi képesítését, s ezen év augusztusában megkezdte a munkát szülőföldjén, Putnokon, mint beosztott erdész az Észak-Borsodi Állami Erdőgazdaság kötelékében. Az 1957. októberi átszervezést követően a Keletbükki Állami Erdőgazdaság vált munkaadójává.

1958-ban kinevezték a putnoki községhatárban lévő „Zsuponyó-völgyi” erdészkerület vezetőjének. Több ízben történt átszervezés mind az erdőgazdaság (1970: BEFAG, 1993: ÉSZAKERDŐ Rt.), mind a Putnoki Erdészet vonatkozásában, de Ő mindig a helyén maradt. A néhány hónapos katonai szolgálatot követő sajómercsei „kitérő” kivételével egész pályafutását szeretett erdejének szentelte, neve örökre összeforrt a Zsuponyó-völggyel. A Hűség Városában tanáraitól kapott erdőszeretet mély hatást gyakorolt rá, s végigkísérte életútján. Ezt örökítette tovább a nagyszámú erdészgyakornokoknak is, akiket istápolt pályájuk kezdetén.

1985-ben alapító tagja volt az Erdész Diákok Baráti Körének. Az 1980-as évek elejétől több alkalommal látott el a kerülete mellett az erdészetnél műszaki vezetői feladatkört is. 1995-ben a privatizáció során erdészkerületének nagyobbik hányada magántulajdonba került, s Ő nyugállományba vonult. Ugyanakkor szeretett erdejét nem hagyta el, hiszen szakirányítóként tovább munkálkodott az időközben alakult Zsuponyó-völgyi Erdőbirtokossági Társulatnál. Tevékenységét egészen addig folytatta, míg erőnléte ezt lehetővé tette.

2005-ben megromlott egészségi állapota miatt végleg befejezte aktív pályafutását, a birtokosságtól is elköszönt. Az elmúlt évtől betegsége egyre súlyosabbá vált, míg bekövetkezett az elkerülhetetlen.

Lajos bácsi!

Bizton állíthatom minden erdész ismerősöd nevében, hogy őrizzük emlékedet! S őrzik azt a Zsuponyó-völgy tölgyesei az idők végezetéig!



Forrás: Nagy László