2023. május 19-én termőhelyről és klímaváltozásról szóló szakmai nap keretében, az EGERERDŐ Zrt. mint házigazda látta vendégül a Soproni Egyetem talajtani szakmérnöki képzésén részt vevőket, mely egyben az OEE Erdőművelési Szakosztályának szakmai rendezvénye is volt.
Prof. dr. Bidló András gondolatébresztő előadása a termőhelyről, termőhely-értékelésről és a termőhelyek változásáról alkotott ismereteinket bővítette ki. Külön blokkban fejtette ki véleményét az erdők talajának ökoszisztéma szolgáltatásairól. (Az előadást az alábbiakban foglaljuk össze.)
A termőhely változását okozó tényezők közül egyik csoport a folyószabályozás és talajvízszint süllyedés, ami a síkvidéki területeken jelentős mértékű volt a közelmúltban. Továbbá a lecsapolások révén sok korábbi tőzegterületen eltűnt a tőzegréteg.
A légszennyező anyagok közül kiemelendő a nitrogén feldúsulásának a következménye, melynek egyike a befásodás lelassulása.
A már bekövetkezett és a továbbiakra előjelzett klímaváltozás figyelembevétele elkerülhetetlen az erdőgazdálkodásban. 1960 óta egy-másfél fokot emelkedett az átlagos éves középhőmérséklet, a nyarak egyre szárazabbak és melegebbek, a telek csapadékosabbak és enyhébbek. Ezért egyre jellemzőbb a téli eső a havazás helyett. A klímakutatók által általánosan elfogadott jelenlegi éghajlatváltozási modellek által leírt forgatókönyvek (szcenáriók) szerint, az évszázad végére akár további három-négy fokot is emelkedhet az átlagos éves középhőmérséklet a Kárpát-medencében.
Mivel a legtöbb őshonos fásszárú fajunk számára a Kárpát-medence a szárazságtűrési (klíma)határt is jelenti, legalább harminc-negyven évre előretekintve kell megoldási javaslatokkal rendelkeznünk. Ezért szükség lenne az Országos Erdőállomány Adattárban is megjelentetni a várható klímaöv és klímahatár eltolódásokat.
Melyek lehetnek az erdészeti megoldások?
A vízvisszatartás minél nagyobb felületen örténő megvalósítása segít az aszályos napok szárító hatását csökkenteni. Az elegyes, többszintes állományok stabilabban tudják a mikroklímát megtartani. A termőhely és a klíma változása miatt kialakuló állománykárosodások mérséklése és a változásokhoz való gyorsabb alkalmazkodás érdekében indokolt a vágáskorok csökkentése. A déli származású szaporítóanyag használatával növelhető a genetikai változatosság, de egyelőre a téli fagyokat is elviselő változatok kerülhetnek a szakmai figyelem középpontjába.
Az erdők talajának ökoszisztéma szolgáltatásairól
Az erdőtalaj a társadalom számára számos olyan szolgáltatást biztosít, amiből az erdészeti ágazatnak nincs közvetlenül gazdasági haszna. A talajképződés olyan hosszútávú ökoszotsztéma szolgáltatás, amely értéknövelő hatását sok generációval később lehet csak érzékelni.
Az erdőtalaj biodiverzitásának fontossága kapcsán elég arra gondolni, hogy egy teáskanálnyi erdőtalajban több élőlény van, mint amennyi ember él a földön. E mellett az erdőtalaj széntároló-képessége jóval meghaladja a szántóföldét, ugyanannyi szenet tartalmaz, mint amennyit a föld felszíne felvett. Szűrőképességével védi az ivóvízkészleteket. A rajta lévő faállomány javítja a vízgazdálkodást, pormegkötésével tisztítja a levegőt, védi a talajt a víz és szél okozta eróziótól, továbbá a társadalom egyre nagyobb fokú erdei rekreációs igényének alapját jelenti. Ha mindezt ökonómiai számításokkal társadalmi és gazdasági haszonná konvertálnánk, pénzbeli értéke megelőzné az erre épülő, jelenlegi teljes erdő- és vadgazdálkodási gazdasági tevékenységet.
Hazai és nemzetközi példák is vannak már rá, hogy a társadalom egyes részei fogékonyak az erdők fenntartása iránt és erre anyagi áldozatot is hajlandóak fordítani. Az erdész szakma egyik nagy feladata ezeknek a szolgáltatásoknak a pénzbeli értékét elfogadtatni és realizálni.
Az előadást követően Dudás Béla, a Mátrafüredi Erdészet vezetőke mutatta be a nyírjesi IUFRO (International Union of Forestry Research Organisation) lucfenyő származási kísérlet történetét és jelenét.
Példás nemzetközi erdész összefogás eredményeképpen 1968-ban húsz helyszínen, tizennégy ország részvételével létesült lucfenyő leltározó származási kísérlet. A nemzetközi kutatási programba való hazai bekapcsolódását az ERTI Nemesítési Osztályának akkori főosztályvezetője, dr. Szőnyi László kezdeményezte (ld. részletesebben az Erdészeti Lapok 2016 decemberében megjelent, Az „évszázad kísérlete” című erdészettudományi szakcikket és a 2017. évi júniusi lapszámban közre adott "Ősi lucosok százai között jártunk a Mátrában" szakmai beszámolót).
Az európai erdészeti kutatóintézetek vezetőinek látogatása a kísérleti területen, 1973-ban
(Bal szélen dr. Szőnyi László)
A magyar kísérleti helyszín a Mátrában átlagosan 600 m-es tengerszint feletti magasságban jött létre. Az ezeregyszáz származás tizenegy, egyenként egy hektáros blokkban lett elhelyezve huszonötszörös ismétléssel. Az összes kísérlet ültetési anyaga Németországban került megnevelésre, 2/2-es formában. Gödrös ültetéssel, 2x2 méteres hálózatban történt a telepítés. A blokkok külső kerületén és között egyéb fenyőkkel elválasztó sávokat képeztek. A rendkívül száraz tavasz nem könnyítette meg a kivitelezők dolgát; a megeredés javítása érdekében az elültetett csemetéket lajtos kocsival öntözték. A gondos munka eredményeképpen a sikeres megeredés jó bázist képzett a tudományos kutatásokhoz.
Az állomány az első komolyabb sérülést 2007-ben szenvedte el, amikor egy nyári szupercella (mezociklonális forgómozgást végző zivatar, viharos vagy orkánerejű kifutó széllel és felhőszakadással, jégesővel) a VII. blokk bő felét megsemmisítette. Ettől kezdve kisebb nagyobb rovarkárosítás folyamatosan jelentkezett.
Tíz évvel később, 2017. áprilisának szomorú emlékű hókárosítása felgyorsította a pusztulást – a jelentős csúcstörés miatt a VI-XI. blokkok még akkor letermelésre kerültek.
2017 májusában ellátogattak a hazai kísérletet létrehozó, majd később fenntartó egykori ERTI kutatók a Nyírjesi IUFRO fenyvesbe (balról): Mátyás Csaba akadémikus, dr. Szőnyi László, Ujváriné dr. Jármay Éva.
A maradék részen még a későbbiekben is folyt a tudományos munka; 2018-ban például Svédországból érkeztek kutatók. A mortalitás előrehaladottsága okán ekkor már jóval nehezebb volt a származások beazonosítása a mintavételek előtt. A 2022. évi rendkívüli mértékű aszály a maradék állományban olyan pusztulást eredményezett, hogy az idei év elején az utolsó lucfenyőt is ki kellett vágni a területen.
A kísérlet részletes termőhelyfeltáráson alapult, amely megkönnyítette az erdőfelújítás fafajmegválasztását és egyben ideális vizsgálódási területnek bizonyult a talajtani szakmérnöki képzéshez. A gondosan megőrzött 1960-as évekbeni dokumentáció négy talajszelvény részletes vizsgálati adatait tartalmazta.
Az ott feltüntetett blokkszámok jelölték ki a rendezvényhez köthetően, aktuálisan kiásandó mintaszelvények helyét. Bidló professzor gyors talaj elemzése és az azt követő eszmecsere minden jelenlévő számára hasznos ismeretanyaggal szolgált.
A kísérleti terület egykori lucosa elegyes lomberdőnek adja át a helyét, ahol fő fafajként kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy (a pszeudoglejes területrészeken) és a bükk, elegyfaként gyertyán, kőris és vadgyümölcsök szerepelnek.
Az Erdőművelési Szakosztály korábbi, még 2014. május 23-án megtartott Mátrai programjának szintén része volt – az akkor még nagyrészt lábon álló, mára végleg felszámolódott – nyírjesi származási kísérlet.
Újabb kilenc év múlva érdemes lesz ismét tanulmányozni az egykori helyszínen növekedő új erdőállományt.
Forrás: OEE Erdőművelési Szakosztály, EGERERDŐ Zrt.
Szerző: Dudás Béla, Urbán Pál
Fotók: ERTI(archív), Dudás Béla, Dr. Csóka György
Hírszerkesztő: Nagy László