Kezembe került a vadászjegyváltásakor az új évkönyv. Átlapozva érdekes dolgokat tudtam meg a szalonka monitoringról. Ennek kapcsán gondoltam kicsit nosztalgikusan is lehetne közelíteni a szalonkákhoz és nem lenne hiba talán, ha a régi szalonkázó verset felelevenítenénk.
Én Kovács Péter bácsitól tanultam, aki amellett, hogy kiváló és etikus vadász volt (megyei vadászmester Veszprém megyében, országosan elismert trófeabíráló szakember és még sorolhatnám a néhai erdőmérnök kolléga vadászati érdemeit), sohasem hagyta ki a tavaszi szalonkázást, gyakran csábítva magával ilyen magamfajta vadászinast is.
Szalonka a Hajagban (az Északi Bakony egyik legvadregényesebb része) mindig szépen volt. Sok emlékezetes húzáson vehettem részt akkor is, mikor már Péter bátyánk az örök vadászmezőkre költözött és én is gyakran vittem magammal érdeklődő kollégákat. Igaz, én nem igen tettem kárt az állítólagosan fogyatkozó állományban, de nem volt olyan szezon, hogy ne lettem volna kint, várni a tavaszt, várni a húsvéti időt és az új vadászidényt.
Szorgalmasan lestük a jelző madarakat, és újságoltuk egymásnak: megjöttek a seregélyek, vonulnak a rigók, bíbicet is lehet már látni, de a bizonyosságot, hogy valahol már itt vannak, a barázdabillegető jelentette. Akkor aztán már lehetett és érdemes is volt menni a tavaszi alkonyatok szalonkahúzásaira.
Közben a naptár is mutatta a közelgő húsvétot. A szalonkázó vers kicsit össze is kapcsolta a nagyböjti időszakot követő feltámadást, és a tilalmi idő végét követő új vadász szezon örömét. Lássuk csak a verset:
A szalonkázó vadászok verse
Reminiscere: Keresni gyere!
Oculi: Itt jönnek, ni!
Laetáre: Sok jár-e?
Judica-kor: Rosszul jár.
Palmárum-kor: nincs vásár.
Quasimodó vasárnapján szalonka ül a tojásán.
A vers természetesen a német vadászhagyományból került át a magyar vadászokhoz.
De mit is jelentenek és honnan valók a rejtelmes latin szavak?
A kezdősorok a régi, nagyböjti, latin szertartású és nyelvű vasárnapi liturgia „Introítus”-ából valók. Ez a bevonulási latin nyelvű zsoltár kezdőszava. A vers a nagyböjt 2. vasárnapi kezdő sorral indul, aztán a 3.,4.,5., 6. követi, Húsvét vasárnap értelem szerűen kimarad, ilyenkor rendes ember nem vadászik, és a húsvét utáni első vasárnappal, Quasimodo vasárnapja, vagy más néven fehérvasárnap, zárul.
Pontosítva a latin kezdőszavakat, sorokat:
2. vasárnapi Introítus: Reminiscere miserátiónum tuárum Domine… Emlékezzél meg Uram könyörületedről… Szineváltozás, a bűnök elhagyásának vasárnapja.
3. vasárnapi Introítus: Oculi mei semper ad Dominum… Szemeim állandóan az Úrra tekintenek… (ön)vizsgálat vasárnapja.
4. vasárnapi Introítus: Laetáre Jerusalem! Örvendj Jeruzsálem! Az örvendezés vasárnapja (a nagyböjt felén már túljutottunk, közeleg a megváltás).
5. vasárnapi Introítus: Judica me, Deus, et discerne causam…Igazságot szolgáltass nekem Istenem és kelj védelmére az ügyemnek… A szenvedés vasárnapja, vagy fekete vasárnap.
6. vasárnap: Palmárum- Virágvasárnap, az Úr bevonulása Jeruzsálembe.
Húsvét vasárnapra nincs strófa, de vadászat sincs!
Húsvét utáni első vasárnapi Introítus: Quasi modo geniti infantes, allelúja… Mint a most született kisdedek, allelúja… Quasimodó vasárnapja, vagy fehérvasárnap, Húsvét kis nyolcadának befejező ünnepe, az elnevezés az ünnepi fehér ruha levételére utal.
Régen ezen a napon volt elsőáldozás.
Nos, ennyi érdemes tudni egy szalonkavadásznak, még ha nem is lő szalonkát!
Szerző: Dr. Péti Miklós
Fotók: mng.hu
Hírszerkesztő: Nagy László