A gyökerek hálózata - erdei vízmérő
A gyökerek hálózata – erdei vízmérő
-
Cél: Megfigyelni a talaj vízelnyelő képességét.
-
Kellékek: Kis ásó, mérőedény, stopper, víz.
-
Hogyan játsszuk?
-
Keressünk egy erdős vagy fás részt és egy nyitott, füves területet.
-
Mindkét helyen ássunk egy kis lyukat (pl. 20x20 cm és 10 cm mély).
-
Öntsünk azonos mennyiségű vizet mindkét lyukba (pl. 1 liter).
-
Mérjük stopperrel, mennyi idő alatt szívódik fel a víz mindkét helyen.
-
Megbeszélés: Beszéljük meg, melyik helyen szívódott fel gyorsabban a víz, és miért (az erdei talaj lazább, több szerves anyagot tartalmaz, jobb a vízáteresztő képessége, de több vizet is tud megtartani).
-
Erdei szivacs – Kísérlet a víztárolásról
-
Cél: Szemléltetni az erdő talajának vízvisszatartó képességét.
-
Kellékek: Két kisebb tál, egy darab szivacs, egy darab sima, kemény felület (pl. műanyag tálca), egy mérőpohár, víz.
-
Hogyan játsszuk?
-
Tegyük a szivacsot az egyik tálba (ez lesz az "erdei talaj").
-
Tegyük a kemény felületet a másik tálba (ez lesz az "aszfaltos út" vagy "beton").
-
Öntsünk azonos mennyiségű vizet (pl. 100 ml) a szivacsra, és ugyanannyit a kemény felületre.
-
Megfigyelés: Melyik tartotta meg a vizet? Melyikről folyt le rögtön?
-
Megbeszélés: Az erdő talaja olyan, mint egy nagy szivacs, ami magába szívja az esővizet. Ez nagyon fontos, mert így nem folyik el azonnal, és a fák, növények, állatok tudják hasznosítani.
-
Mi történik eső esetén a városban, ahol sok az útburkolat? Hogyan rendeznél be egy képzeletbeli kertet, hogy az a nyári napokon minél hűvösebb legyen és minél kevesebbet kelljen locsolni?
-
Feladat: Erdei szivacs - Kísérlet 2.0
-
Cél: Megérteni a fák és a talaj vízvisszatartó képességét.
-
Kellékek: Különböző típusú talajminták (homok, agyag, erdei humuszos talaj), esetleg egy tál víz, tölcsér, mérőedény.
-
Hogyan játsszuk?
-
Tegyünk ki több tálba különböző talajmintákat. Beszéljük meg, melyik milyen érzés (homokos, csúszós agyagos, morzsalékos erdei talaj, tőzeg, esetleg virágföld).
-
Kérjük meg a gyerekeket, hogy tippeljék meg, melyik talaj tudja a legtöbb vizet felszívni és megtartani.
-
Öntsünk lassan azonos mennyiségű vizet mindegyik tálba (tölcséren keresztül mérőedénnyel, hogy mérjük, mennyi víz folyik át). Figyeljük meg, melyik szívja be a leggyorsabban, és melyik tartja meg a legtöbbet.
-
Megbeszélés: Beszéljük meg, miért tudja az erdei talaj a legjobban megtartani a vizet. (Pl. laza szerkezet, sok szerves anyag.)
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis kert mélyén élt egy apró, pihe-puha giliszta, akit Gizinek hívtak. Gizi nagyon kíváncsi volt, és mindenáron szerette volna felfedezni világot. Egy nap különös illatot érzett, és elhatározta, hogy utánajár, honnan jön. Ahogy kúszott a földben, egy nagy, illatos kupacot talált, tele levelekkel, gyümölcshéjakkal, zöldség maradékokkal és más kerti hulladékkal. Gizi hamar rájött, hogy ez az a hely, amiről a szülei olyan sokat meséltek neki kiskorában. Ez a komposztáló, ami egy varázslatos hely, ahol rengeteg az ínycsiklandó falat és rengeteg barátot lehet találni.
- „Sziasztok! Én vagyok Gizi, a giliszta. Segíthetek nektek átalakítani ezeket a finomságokat?” – kérdezte lelkesen. A komposzt kupac lakói, a baktériumok, gombák és más apró élőlények boldogan fogadták Gizit. - „Igen, Gizi! Te vagy az egyik legfontosabb segítőnk. Azzal, hogy átmászol a komposzton, összekevered a hulladékot, lazábbá, szellősebbé teszed a kupacot, így gyorsabban zajlik a komposzt érése!” Gizi büszkén dolgozott nap mint nap, így a komposzt egyre sötétebb, gazdagabb és illatosabb lett.
A tápanyagban dús komposztból idővel a kerti növények alá is jutott, akik gyors növekedéssel, illatos, pompázó virágokkal, ízletes, bő terméssel hálálták meg a törődést. „Látjátok, gyerekek!” – mondta Gizi, mikor mesélte kalandjait egy csoport kíváncsi gyereknek – „a komposztálás olyan, mint egy varázslat, ahol a természet újrahasznosítja a hulladékot, és értékes tápanyaggal látja el a növényeket, általuk pedig benneteket is. Én a kis giliszta, ebben a varázslatban fontos szerepet játszom!” Te is segíthetsz a komposztálásban, akár te is lehetsz a természet kis varázslója!
-
Cél: Megérteni a fák lombkoronájának szerepét az esővíz elvezetésében és lassításában.
-
Kellékek: Gyűjtött falevelek vagy a gyerekek keze, egy locsolókanna vagy tál víz, esetleg kartonpapír/műanyagtálca
-
Hogyan játsszuk?
-
Kérjük meg a gyerekeket, hogy gyűjtsenek mindannyian 4-6 db falevelet. Ha erre nincs lehetőség, a kezük is játszhatja a „lombot”.
-
A gyerekek lesznek a fák, a kezükben tartott falevél vagy a nyitott tenyerük és ujjaik a „lombkorona”.
-
Álljanak szorosan körbe, kezüket kinyújtva (középre sűrűn benyújtva a faleveleket/tenyerüket). A levelek/ujjaik fedjék egymást, mintha egy fa lombját látnánk. A kezeiket tartsák a térdük-derekuk magasságában, hogy a víz ne csurogjon majd vissza a válluk felé.
-
Egyik gyerek "eső" lesz, és locsolókannával vagy egy nagy kancsóval lassan önti a vizet a levelekre/kezekre.
-
A „lombkorona” alá helyezhetünk kartonlapot, tálcát is, hogy könnyebben megfigyelhessük a vízcseppek kopogását.
-
Ezután vegyék el a „lombkoronát”, majd hasonló mennyiségű vizet, hasonló tempóban öntsünk a földre (ha előtte kartonpapírral/tálcával végeztük a kísérletet, akkor arra), mint a „lombkoronára”. Figyeljük meg így is a vízcseppek kopogását!
-
Beszélgetés: Figyeljük meg, hogyan csurog le a víz a kezekről/levelekről (mint a lombkoronáról). Egy részét a kezek/levelek megtartják, egy része lassan csepeg le. Ez segít abban, hogy ne zúduljon le hirtelen az összes eső. Melyik esetben volt hangosabb az „eső”? Amikor a „lombkoronán” keresztül, vagy amikor „lombkorona” nélkül esett a földre/kartonra/tálcára?
-
Variáció: Ha a földre folyt a víz, figyeljük meg azt is, hogy melyik esetben nyel el több vizet a talaj! Vajon miért?
-
Készítsünk együtt madáretetőt!
A madaraknak fontos feladatuk van kertünkben. A fiókák táplálása idején összegyűjtik a hernyókat, legyeket, rovarokat, vagyis természetes kártevőirtóként működnek. Télen viszont sok énekesmadarunk inkább magokat fogyaszt. Ez az etető segítségetekre lesz, ha szeretnétek télre az iskola közelébe csalogatni és megfigyelni őket. Építsétek össze, keressetek neki egy jó helyet az egyik ablakban és tegyetek bele napraforgómagot, búzát, kölest, vagy madáretetőbe való magkeveréket!
Szükséges anyagok:
1 db 34x16 cm-es deszkalap
2 db 34x 4,5 cm-es léc
1 db 40x16 cm-es deszkalap
2 db 16 cm széles, egyik oldalán 14 cm, másik oldalon 18 cm magas deszkalap
14 db facsavar (mérete a deszkavastagságtól függ)
b
Gratulálunk, nagyon ügyesen összeszereltétek a madáretetőt!
Eredményes madármegfigyelést kívánunk! Látogassátok a magyar erdőket!
Országos Erdészeti Egyesület
A magpapír lényege, hogy egy papírlapba vetőmagok vannak beledolgozva. Ebből a papírból levágunk vagy letépünk egy akkora darabot, amekkorára szükségünk van, lefektetjük egy virágcserép földjére és enyhén betakargatjuk földdel. Jól belocsoljuk. Legyen meleg helyen, de ne tűző napon! Figyeljünk rá, hogy ne száradjon ki a földje! Hamarosan gyönyörködhetünk a kikelt növénykékben.
Hogyan tudtok magpapírt készíteni?
Szükségetek lesz a következőkre:
-
papír tojástartó (vagy WC-papír, újságpapír)
-
tetszés szerinti magok (virágmagok, fűszernövények magjai, egyéb vetőmagok)
-
turmix gép vagy aprító
-
nyújtófa
-
sütőpapír
-
koszolható konyharuha, vagy bármilyen jó nedvszívó anyag
Az elkészítés menete
1) Tépjétek darabokra a papírjaitokat és áztassátok be egy éjszakára bő vízbe! (Egy 10-es tojástartó két-három gyereknek elég.)
Ha egy nagy tésztaszűrőbe helyezitek a darabokat, könnyebb másnap a papírt kihalászni.
2) Másnap tegyétek át az ázott papírt a turmixgépbe és öntsétek fel bőségesen az áztatóvízzel! Ha kevés vizet használtok, a gép nem tud dolgozni a masszával.
3) A leturmixolt pépet tegyétek egy tésztaszűrőbe fektetett konyharuhára és nyomkodjátok ki belőle a felesleges vizet! Ne legyen ekkor még csontszáraz!
4) Osszátok szét a pépet annyi részre, ahányan vagytok!
5) Mindenki tegye sütőpapírra a saját adag masszáját és alakítsa az általa kívánt formára!
6) Kissé nyomkodjátok le és szórjátok rá a magokat! A tetejére tegyétek rá a konyharuhát és ezen keresztül a nyújtófával hengereljétek! Ennek elsősorban az a célja, hogy a virágmagok beleragadjanak a papírmasszába, illetve tömörödjön a szerkezete, hogy száradás után ne törjön könnyen el. Hengerelés után szükséges még egy formázás, hogy szép legyen a végeredmény.
Ezek után tegyétek félre száradni! Ne tegyétek nagyon meleg helyre (sütő, radiátor), hogy a magok ne károsodjanak!
Mire tudjátok használni?
Ezzel a módszerrel ajándékba is készíthettek magpapírt Anyák napjára, Valentin napra vagy egyéb alkalmakra. Ha ajándékba készül, ételfestékkel vagy tojásfestékkel akár színezhetitek is a papírmasszát hengerelés előtt.
Jó munkát kívánunk!
Forrás: https://www.csinald-magad.hu
